Ezek után hogyan viselkedjem anyóssal?
Gyújtsd fel!
Amugy viccet félretéve. Ez a ti életetek, ha fontos neked a srác, akkor hagyjon hidegen mit gondol az anyuka. Nem vele kell majd élned. Utána meg már, hogy ha látja hogy nem tud mit tenni. Összeházasodtok, stb...akkor már felfogja adni a boszorka.
a vőlegényed mit szól hozzá?
gondolom amúgy csak attól fél, h elveszíti a pici fiacskáját. reméljük megbékél.
Két út van, de gondolom ezt te is tudod.
Vagy megbékélsz vele és próbálsz barátságot kötni (pl. kikérni a véleményét egy-két dologban, vagy vinni neki néha sütit, vagy felhívni csak úgy beszélgetni - hogy lássa hogy közeledsz) vagy megbarátkozni ezzel a mostani helyzettel.
Mindkettő nehéz út, az első azért mert hátra kell tenni az ellenszenvedet, a másik meg azért mert unszimpátiábnan élni mindig nehéz.
Lehet természetesen az is hogy az első sem vezet semmire, de ha meg sem próbálod akkor te is tudod a választ: marad a második út. Vagy pőróbálj barátkozni, vagy ha nem akarsz vagy nem sikerül akkor sajna ez van, millióan élnek anyóssal protokoll-kapcsolatban (azaz csak akkor találkoznak ha nagyon muszáj)
Hét tényleg lehet így is folytatni,végülis te próbáltál közeledni,nem neked kell,hogy lelkiismeret furdalásod legyen.
A másik lehetőség,hogy megpróbálsz vele leülni,és megbeszélni a dolgokat.Ez azért nehéz,mert félre kell tenned a büszkeségedet,de lehet sikerül rendezni a dolgokat,és még ha nem is lesztek legjobb barátnők,normális viszony lehet köztetek.
Nálunk volt egy hasonló eset,anyunak és a páromnak volt egy nézeteltérése,apróság volt az egész,de egyre jobban elmérgesedett a dolog,és ez engem viselt meg legjobban.A barátom is belátta,hogy ez így nem állapot,így felhívta anyát,találkoztak,leültek megbeszélni a dolgokat,és azóta minden tökéletes,anya ismét szinte fiaként szereti a barátomat,nagyon jóban vannak.Lehet neked is beválna ez a variáció.
Mindenesetre bárhogy döntesz is,sok sikert!:)
21/L
KÖszönöm a válaszokat!
De, a páromat nagyon zavarja. Én a kezdetektől minden érzésemet elmondtam az anyjával kapcsolatban, de segíteni nem tud, mert mindkét oldalról szubjektíven szemléli az eseményeket. Ő megpróbálta kideríteni az anyjánál, hogy mi a baja velem, de mindig azt a választ kapta, hogy semmi. Amiben nyilatkozott az az volt, hogy a párom mehetne az anyjáéknál gyakrabban egyedül, meg mikor összeköltöztünk sérelmezte, hogy már nem hordja haza a koszos ruháit kimosatni. Egyszer pedig előfordult, hogy az anyja által kikészített ételtárolós dobozt ottfelejtette, ebből aztán akkora balhé lett, sírva fakadt az anyukája (azóta ha megyünk mindig gondosan elpakolja az anyukájától kapott kaját). mostanra ezek elmúltak, a "hideg" viszony még mindig megmaradt...
Az baj, hogy én már nem tudok közeledni hozzá, már gyomoridegem van, ha csak megyünk is, nem tudok kedvesen mosolyogni rá, vagy beszélgetni vele..
Mindent jól csinálazs. Neki az fáj, hogy "elloptad" fiacskáját. Ez nem fog változni nála. Nézd levegőnek, az ilyenekkel az a legjobb taktika, meg hát mást úgyse tudsz tenni.
Maximum majd nem látja olyan gyakran az unokáit. Ez az ő baja lesz...
Az unokák nagymama nélkül is tökéletes boldogságban fognak felnőni, ha ti szeretitek egymást és őket. Szóval ezzel a részével se foglalkozz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!