Szerintetek is vénlány vagyok?

Nem vagy az. Családot alapítani, gyereket szülni ráérsz akár 28-30 évesen is.

Olyan sokféleképpen lehet nézni erre a dologra...

Azt soha sem lehet tudni, miből mi lesz. Lehet, hogy neked most 23 évesen senkid sincsen, míg más ismerőseidnek most több éves kapcsolata van, és évek múlva mégis neked lesz normális férjed először (nem mintha lóverseny lenne egyébként). Gyakori, még a húszas évek elején is, hogy több éves kapcsolatok érnek véget, és 25 felett keresnek újra párt az emberek.

anyum 23 évesen ment férjhez akkor szült engem de azóta kiderült h elég rosz döntés volt nem csak ő sír minden nap h elbaszta akkor a meggondolatlan házassággal az életét de az enyém is szar mert nincs normális családom az állandó veszekedés miatt. nem kívánom senkinek az életünket.

szóval nem vagy vénlány éljél inkább még jó sokat használd ki h fiatal és szabad vagy. addig jó

15/L

Még annyit hozzátennék, hogy az én anyukám apummal 27 évesen ismerkedett meg annak idején. Egy évig udvarolt neki apum, aztán házasodtak is és jöttem én. 22 évet leéltek egymás mellett úgy, hogy igazából az ég világon semmi közük nem volt egymáshoz. Sokszor kérdeztem, miért házasodtak össze egyáltalán. Az volt a válasz, mert már úgy érezték, itt az ideje a családalapításnak.

Meg is lett az eredménye. Család, gyermek az lett, meg lett hozzá még 22 év "társas magány". Megérte? Ki tudja... Már nem fog kiderülni soha, kicsit később még kivel találkozhattak volna mindketten. Az biztos, hogy nekem szomorú volt látni, milyen felszínes viszony volt köztük ennyi éven át. Nem biztos, hogy muszájból, vagy sürgetésből cselekedni mindig jó dolgokat von maga után...

Az utolsó két válaszolóval ellentétben csupa jó példával találkoztam.

Szüleim 17-21 évesen megismerkedtek, fél évre rá eljegyzés, még fél esküvő (és nem éltek együtt, nem aludhattak együtt), + 3 év gyerek, több mint 25 éve élnek boldogan, szerintem a '80-as évek még nem volt olyan régen..., hogy annyira más legyen a világ ebből a szempontból. A nagyszüleim 16-18, 19-22 évesen házasodtak össze, ők is boldogan éltek egymás mellett egész életükben, déd és ük szüleimet már nem is emlegetem. Jól választottak az őseim.

Ugyanakkor van aki 10 meg nem tudom hány év együttélés, járás után gondolkodnak el a házasságon, gyereken és mégse jön nekik össze, erre is van példám..., tehát szerintem nem lehet mindent arra fogni, hogy "korán volt", "túl fiatalok voltak".

23N

Szia!

Én 24 és fél éves múltam (azért mondom hozzá a "felet", mint a kisgyerekek, mert állandóan a korommal vagyok elfoglalva, és "számolom vissza" a napokat a 25. szülinapomig - csak én, ellentétben a gyerekekkel, abszolút nem várom, hogy idősebb legyek), és még SOHA nem volt barátom.

Egy időben nagyon szomorú voltam emiatt, de mostanában jelentős változásokon mentem keresztül lelkileg, és már nem az egyedüllét bánt, mert TUDOM, hogy előbb-utóbb nekem is lesz vkim, inkább az, hogy néhányan miket mondhatnak/gondolhatnak rólam. Van olyan "barátnőm", akiről tudom, hogy lenéz emiatt, és kicsit rossz, hogy lassan 25 éves leszek, 0 tapasztalattal a hátam mögött, de tudom, hogy egy szinten túl nem szabad foglalkozni a külvilág véleményével, mert az csak görcsössé tesz. Ez az ÉN életem, másnak semmi köze hozzá.

Ahogyan én is, úgy Te is találsz majd magadnak vkit, amikor itt lesz az ideje, ebben biztos vagyok. :-)

11:41

Ugyanebben a cipőben járok mint Te, csak én 21 éves vagyok. Tudom milyen amikor a "barátnők" leszólnak, piszkálnak. Megkérdezhetem, hogy milyen vagy? Mert én nagyon önbizalom hiányos, visszahúzódó lány vagyok. És hogy volt-e már próbálkozó nálad? Volt-e már olyan akit leépítettél?

Csak a viszonyítás végett kérdezem...