Miért mondd el minden k*rvának a saját anyám?

Nem írtad, hogy hol élsz,városon-e vagy vidéken.

Mindkét esetre írok egy-két tapasztalatot, hogy határozza meg egy szülő véleményformálását a közeg, amiben élnek.

1.vidék:kicsi, zárt közösség, nehezen fogadják el az újításokat az emberek, ha valaki kitűnik a nagyátlagból, akkor meg rögtön k*rva, mert nem tudnak mit kezdeni se a látvánnyal, se a tudattal, hogy vki különbözik tőlük.

Anyukádék a falu szájától tartanak valószínűleg, amit tényleg nehéz befogni, főképp, ha törődik is vele az ember...

2.város:itt már nem foglalkoznak annyit az emberek egymással,ilyenkor az a gondolat támad fel anyukádban, azért illet sértő jelzőkkel, hogy: "Te jó isten, kész NŐ a lányom!"Nem tudja feldolgozni, ezért uszítja még faterodat is ellened.Ilyenkor az anyák hajlamosak a riválisukat látni a saját vérükben.

+ nehéz feldolgozniuk, hogy a rút kis kacsából szép hattyú lett, aki hamarosan kibontja szárnyait...

Megnyugszik a családod, ha belehúzol, amit-ahogy eddig-magad miatt tegyél meg. Ők is ezt akarják elérni, nyilván azt hiszik, ezzel ösztönöznek. De ha miattuk tanulnál csak, megette a fene az egészet..

A nyitottság és a tanulás, a célok nem zárják ki egymást.

Velem is csinált ilyet anya anno- amikor javítottam az átlagomon, önállóan és minden élc nélkül megállapította: kész nő vagy, lányom, és milyen csini!

:D

Az eredményeid romlásától fúj a szél- a maga módján félt a családod- ez ennyi.

Amikor én voltam nyolcadikos, valahogy lassan nálam is megváltozott minden. Mindennek megváltozott az ize, a hangulata, az egész világ. Azok a dolgok, aik addig érdekeltek (tantárgyak, kedvtelések, fzika, természettudományok, mesék) valahogy elvesztették érdekességüket. Más dolgok kezdtek érdekelni, de az új érdeklődési köreim még nem alakultak ki. A jegyeim is leromlottak, a magatartásommal is bajok lettek (késések, órai viselkedés). A tanulásnál már nem értettem meg a tananyag mögött lévő összefüggéseket, legfeljebb csak bemagolni tudtam, pedig az azelőtti években még jól megértettem a tananyag értelmét, és ekkorra meg valahogy ez a készségem is elveszett.

A mai napig sem tudom, miért is történt ez igy. Akarni biztos nem akartam, hogy legyen: mindig is szerettem jó tanuló lenni, a tanárok szeretete is fontos volt számomra. Szóval, magam is féltem ezektől a változásoktól, talán még szüleimnél is jobban, de semmit sem tudtam tenni ellenük akkor, legalábbis akkor úgy éreztem.

Ma sem tudom pontosan, mi volt akkor. Lehet, hogy csak az érdeklődések természetes változása, plusz a kamaszkori problémák, de sokkal valószinűbb, hogy a családi problémák (szülők alkoholizmusa + bántalmazás kisgyerekkorom óta) "gyümölcse" érett be éppen ekkorra. Később a gondok nagy része megszűnt, évekig oszályelső lettem, fiatal felnőttkoromban pedig újra előjöttek ezek a gondok.

No, mindezt csak azért irtam, mert szerintem a tanulási problémáknak valószinűleg nincs köze valamiféle ilyen külsődleges, felületi kisérőjelenségekhez, amiket Szüleid emlegetnek, legalábbis az esetek egy részében szerintem mélyebben húzódnak meg a valódi okok. Az egyéb dolgok (öltözködés megváltozása, stb.) talán csak kisérőjelenségek, maguk is inkább okozatok, mintsem okok. Csak persze a külvilágnak ezek tűnnek fel leginkább, azért veszik könnyen elő ezeket.

Az Általad emlitett sértő kifejezések önmagukban is bántóak, meg persze az önbizalmat is rombolják, de talán még rosszabb lehet az, hogy igy már létre sem jöhet az a biztonságot adó, bizalomteljes légkör, amire pedig éppen szükség volna ahhoz, hogy ki lehessen deriteni a valódi, mélyebb okokat.

Persze, mindeddig magamról irtam. De a kérdésből azt érzem, hogy, leglábbis részben, a Te eseted is az enyémre hasonlit: igazából Te magad sem tudod, miért is történtek a változások, egyszerűen csak megtörténtek, és igazságtalanságnak tűnik, hogy úgy tekintik őket, mintha szándékosan tetted volna mindezt.

Az Általad emlitett sértések azért elég durvák, bár kivülállóként nem merek itéletet mondani. Meg hát montad, hog Magad is bánod a tanulmányok romlását, mégsem kapsz segitséget a szülőktől (még lelki segitséget sem). Nehéz lenne kivülről megnmondani, hol rejlenek a valódi okok, akármi lehetéges, lehetnek gondok akár a család légkörében is, sok minden lehetséges, innen nem tudhatom, mert nem ismerlek Téged, és nem is értek ezekhez a dolgokhoz.

Ezt csak profi szakember, valami családterapeuta vagy gyerekpszichológus tudná pontosan kinyomozni. Igazságtalanságnak tűnik ez a javaslatom, mert lehet, hogy a ,,gond\'\' nem is Veled van, hanem már valami korábban is el volt romolva, az is lehet, hogy a családban, vagy a szülőknek vannak gondjai, munkahelyen, tanulással, vagy egymás közt stb., és az érződik meg a családi légkörben, és ez okoz tanulási godokat is. Persze lehet bármi más is, amire nem is gondolnék, vagy talán nincs is semmi különösebb, mélyebb oka.

Szóval igazságtalanságnak tűnik a javaslatom, hogy Neked kellene járnod szakemberhez, közben meg lehet, hogy nem is Veled van a gond, de hát máshogy nem lehet elkezdeni. Ha ráveszed Szüleidet, hogy vigyenek el Téged jó gyerekpszichológushoz vagy családterapeutához (akár előre is kinézheted, hogy tudd, kiben bizhatsz meg), akkor a szakember úgyis észre fogja venni, ha nem Benned van a hiba, és akkor nyiltan meg is fogja mondani a szüleidnek, hogy Nekik mit kell megváltoztatniuk, meg hogy ne Benned keresék a hibát. Ha félsz, hogy a szakember nem lesz ilyen becsületes, akkor próbáld meg kinézni jóelőre, kiben bizhatsz meg.

Ha mindez nehéznek tűnik, akkor talán egy ismerős tanárnak beszélj ezekről, akiben megbizol, hátha hajlandó segiteni.