Beteg cagyok hasmenés láz és a férjem inkább haverozik majd hív. Olyan rosszul esik miért bánik velem igy?

Ha az ember tényleg-borzasztóan-félhalálosan beteg, akkor igen, elvárható hogy a másik otthon maradjon. Enyhébb tünetek mellett viszont szerintem jobb az embernek egyedül.. én legalábbis ha rosszul érzem magam, nem kívánom a társaságot. Épp eléggé lefoglal a saját bajom, a páromra figyelni úgysem tudok, legfeljebb kínozom a hisztimmel. Ha pedig az ember már egy pohár vizet sem tud magának hozni, akkor kórházban a helye..

Én azt nem tartom normálisnak, hogy a férfiak egy szúnyogcsípéstől képesek agonizálni napokig, meg elvárják a pátyolgatást-ápolgatást.. Természetesen nekik is kijár a törődés, amennyiben tényleg betegek. De egy nő sokkal szívesebben marad otthon és anyáskodik enyhébb bajok mellett is a beteg felett.. Talán éppen ezért nehezebb elfogadni, hogy fordított helyzetben ez nem olyan egyértelmű..

26N

Szerintem az egész abból fakadhat, hogy a ti családotokban az volt a szokás, hogy körülálljuk a betegágyat, az ő családjukban meg hogy hagyjuk pihenni a beteget, és még nem alakítottátok ki a ti új családotok betegápolási szokását. Biztos nagyon fiatalok vagytok. Te elvársz valamit, amiről ő nem is tud, ő meg megad neked valamit(nyugalom, egyedüllét) amit te észre sem veszel- mert másra szocializálódtál.

Szerintem ha megbeszéled vele, biztos, hogy találtok mindkettőtöknek jó megoldást.

Szerintem ő csak elüti az időt, amíg arra vár, hogy meggyógyulj.

A mellett, a betegápolás hagyományosan női tevékenység. Téged otthon ápolt anyukád, mert gyermek voltál. Most már asszony vagy, ez más helyzet, mi már csak próbálunk mielőbb jobban lenni és kész.

A hagyományos férfiszerep: dolgozni járni, pénzt keresni. És ő gondolom nem akar ágynak esni, amikor már te úgyis beteg vagy. És ne jöjjön nekem senki a XXI sz-dal, meg az emancipációval, ez nem igazságtalanság. Egyszerűen a betegápoláshoz jobban fekszik a nőknek, ügyesbbek benne, és ez így jó. A férfiak nagyon elesettek, ha betegek, de ha te vagy beteg, fel tudnak vidámítani egy vicces mondattal, vagy elterelik a figyelmedet a betegségről - majd meglátod, ha hazajön! Az ilyen teáztatás - párnarázásban nem olyan jók. Nembaj az. Nem egy nővel élsz.Szerencsére.

Én nő vagyok.

Mikor ápoltad , biztos, hogy neki is a has ment? Mit tudtál neki segíteni?

Túlérzékeny vagy, biztos a betegség miatt. Ha orvos, akkor fel tudja mérni, hogy van-e ápolásra szükséged, vagy sem. Ráadásul neki akkor a betegség nem érzelmi ügy, csak egy munkadarab. Szerintem most hagyd, foglald el magad, ne lovald bele magad a rossz érzésbe. Majd meglátod, ha hazajön, minden más lesz. Lehet, hogy hoz valamit(pl. gyümölcslevet)

Nem vagy súlyos beteg, ne hagyd el magad! A hasmenés kellemetlen, de magától gyógyul, és két roham közt valami viccesebbel is töltheted az időt, minthogy magadat sajnáld. Miért nem festessz valamit? Mikor csináltál ilyesmit utoljára?

Hadd barátozzon a férjed, ne félj, veled is lesz eleget!Nem kell őt ketrecbe zárni.

Nyilván ő sokkal objektívebben tekint a betegségedre, szerintem meg sem fordul a fejében, hogy te ápolásra vágysz - mivel ez érzelmi igény most nálad , valójában a betegség nem igényel ápolást. A szívedbe nem lát, akárhogy szeret, majd ha hazaér, elmondod, hogy rossz volt nélküle, és vártad már.