Jogosan haragszik rám anyósom? Páromat előtt is megpróbált bemocskolni. Szerintem nincs igaza.

1 hónapja új lakásba költöztünk, ami eléggé le volt lakva. Kifestettünk,új bútorokat vettünk,rendbe hoztuk,amit rendbe kellett. 1 hete már kb. mindenünk meg volt,amire szükség volt,már csak a nagy takarítás maradt hátra. Párom mondta, hogy nem szeretné,ha pocakkal ugrálnék,meg bútorokat tologatnék,ezért megkéri az anyját,hogy segítsen nekem a nagytakarításba. Felhívtuk,azt mondta,hogy persze segít,telefonáljak rá,hogy mikor szeretném. Felhívtam másnap,hogy akkor legyen szíves jöjjön át,és segítsen,de persze neki épp akkor halaszthatatlan dolga volt. Másnap ismét felhívtam,fel sem vette a telefont...Páromnak nem akartam mondani,mert szegényem egész nap dolgozik,jön-megy,azt se tudja hol áll a feje. Harmadik nap is hívtam,megint nem vette fel,de már úgy éreztem,hogy nem bírom tovább,muszáj lesz kitakarítani anyóssal,vagy anyós nélkül is. A házban lakik egy 60 év körüli néni,megtudtam,hogy ő szokott járni másokhoz takarítani,ezért megkérdeztem,hogy segítene-e nekem,persze nem ingyen. A néni nagyon kedves volt,azt mondta,hogy felőle rögtön neki is kezdhetünk,így ketten neki álltunk,és pár óra alatt végeztünk. 2000 Ft-t kért,de adtam neki 3000-et, amiért első szavamra "ugrott", na meg ő végezte a munka nehezebb részét. Én csak port töröltem,meg porszívóztam,meg ahol kellett felmostam. Anyósom épp akkor toppant be hozzánk,amikor kifizettem a nénit.Miután elment a néni,anyósom teljesen kikelt magából,hogy én mit képzelek magamról,idehívom a semmiért,meg arról volt szó,hogy ő fog segíteni takarítani,nem pedig egy idegen. Mondtam neki,hogy én hívtam sokszor,de arra se volt képes,hogy felvegye a telefont. Erre nem tudott mit mondani,azzal dobálódzott,hogy én milyen egy elkényeztetett p*csa vagyok,meg hogy nyugodtan kitakaríthattam volna egyedül,mert ő is bizony takarított pocakkal. Mondtam neki,hogy én se ültem ölbe tett kézzel,én is csináltam amit tudtam,de azt azért ne várja,hogy 22 hetesen 30-40 kilós bútorokat emelgessek,vagy toljam odébb.Már lehajolni is nehezen tudok...Bejött,sáros cipővel összemászkálta a konyhát,majd volt pofája azt mondani,hogy nem takarítottunk ki rendesen. Akkor ért haza a párom,neki is azt mondta,hogy szóróm a pénzt feleslegesen,meg semmit se csinálok,idehívtam őt,erre mire ideért én egy vadidegen asszonynak adtam pénzt,és az asszony nem is takarított ki rendesen,mert nézze meg,tiszta sár a konyha. (Az a sár anyósom cipőjéből potyogott ki...)Azt is mondta,hogy milyen egy elkényeztetett kis cafka vagyok,mert másnak nincs mit ennie,én meg "bejárónőre" költök...

Nagyon rosszul estek a szavai,mert amíg tudtam,addig mindig mindent egyedül csináltam,soha nem kértem senki segítségét. Most meg,amikor hívtam,még arra se volt képes,hogy felvegye a telefont,ne adj isten visszahívjon,hogy mit szerettem volna...Úgy csinált,mintha az ő pénzéből fizettem volna ki az asszonyt,pedig nem. Dolgozom itthonról,s azt a pénzt amit így megkeresek,hadd költsem már arra,amire én szeretném! Mi a véleményetek?