Az nagyon furcsa lenne, ha én lennék anyukám főnöke húszévesen? -bővebben lent

Van egy vállalkozásötletem, még nem nagy, de nagyon gyorsan nő minél hamarabb Kft-ként szeretném bejegyeztetni, hogy minden rendben legyen.

Egy probléma van: nekem az egyetem miatt nem lesz időm az összes adminisztratív dologgal foglalkoznom ezért gondoltam arra, hogy amennyire tudom most felfejlesztem, megpróbálom valamelyest önműködővé tenni, hogy másvalakit állíthassak magam helyett az élére.

Eddig nem mondtam rokonoknak ezt az ötletemet, szóval kevesen tudják. De amikor anyum meglátta benne a működőképességet egyből be akart szállni...50% bevételért cserébe.

Nem akarom megbántani, de amikor kezdtem egyáltalán nem támogatott, még a legkisebb segítségkérésnél is húzta a száját. Persze most hogy látja- még így se nagyon tesz érte- úgy érzem hogy mintha csak a pénz kéne, a munka meg nem. Én sokat güriztem ezért az egészért.

Tegnap beszéltem vele megint, elmagyaráztam neki, hogy nekem csak annyi a baj, hogy nem látom benne a tettrekészséget, 50% meg mégis mire? Én vagyok az ötletgazda, én voltam mellette a kezdésnél, én güriztem vele sokat, és adtam fel más álmomból egy kicsit ideiglenesen. Nem szereti a mostani munkahelyét 200 000 Ft-ot kap, mondtam neki, ha tényleg beindul ez az egész jól megfizetem - akár mehetünk 1 000 000-ig is, a vállalkozástól függ- de nem akarom hogy társtulajdonos legyen.

Hogy miért? Mint fent is elmondtam ezzel én gürcöltem, ő az elején azt mondta rámlegyintve, hogy ezek a dolgok nem így mennek és eddig is minden ötletemre ezt mondta - de majd azokat is megcsinálom szépen sorban...

És még mert pont azért kezdtem hogy függetlenedjek tőle, hogy ne kelljen kuncsorognom a síútra, nyaralásra, külön lakásra stb. pénzt, hanem én teremtsem meg mindezt magamnak.

Ha társtulaj lenne állandóan beleszólna mire költöm a pénzt, már amikor a karib-tengeri hajóutat említettem akkor is egyből hápogott, hogy de a pénzt azt vissza kell fektetni meg mittomén. Igen, NEM most azonnal gondoltam, de azért ezen is látszik hogy mennyire bekorlátozna.

Eredetileg nem is akartam senkinek erről a dologról beszélni, de aztán egy alkalom miatt elkövetett hirtelen költekezésem hatására szemet szúrt neki...

Úgy véltem, hogy egy idegent állítok majd az élre, persze leglényegesebb infókat nem kapja meg, én irányítok, ő végrehajt és nincs probléma azzal hogy rokonok vagyunk.

Viszont most már hogy mondhatnék nemet anyumnak? Meg ha ő lenne a vezérigazgató, akkor neki mondhatnék apró részletekig mindent, tudom hogy nem nyúlja be az ötletemet - az újításokat- és nem csinálja meg magának. És neki régről van tapasztalata vállalkozással kapcsolatban, meg az új munkahelyén való munkájában szerzett tapasztalatok is plusz pontok a szememben.

Viszont ha mégsem alkalmaznám/ nem jutunk dűlőre akkor meg itt van megint a családi konfliktus esélye...

Ti mit csinálnátok a helyemben?

Kész őrület...