>Most mit csináljak ezzel, vagy hogy megy ez?
>Elég bonyolult a sztori (eladhatnám egy brazil filmgyárnak), de megpróbálom röviden leírni.
Anyámék elváltak 5 éve. Anyámmal lakom. De nem akarok. Egyáltalán nem foglalkozik velem. Sőt, utál (miközben írom, épp most "sunyi dög"-özött le például). 10 éves korom óta vagdostam magam (már nem), leszarta. Öngyilkos akartam lenni, leszarta. Hánytattam magam, nem ettem, leszarta. Ha valamit jól csinálok, azt is leszarja, vagy megkeresi benne a legkisebb hibákat és elkezd szidni. Vagy dolgozik, vagy ül a szobájában a net előtt, kulcsra zárt ajtó mögött. Megerőszakoltak, mikor elmondtam, annyi volt az össz reakciója, hogy minek vettem fel szoknyát. Gerincferdülésem van, nem vitt vissza az orvoshoz. Oltást is kellene kapnom, fel kellett volna hívnia az orvost, nem tette. Vissza kéne vinnie dilidokihoz csoportterápiára, nem teszi. Folyamatosan szorongok, pánikrohamaim vannak, suliba nem járok. Leszarja. Ha épp olyanja van, nekiáll ütni, aztán képenröhög ha sírok.
Kedves is tud lenni, néha szokott is, és a lelke mélyén szeret ő (én is őt), de nekem ez akkor sem jó. Ha nem szabadulok el innen, eláshatom magam. Voltunk már legalább 6 dilidokinál, családterápiákon, minden kutyaf*szán amit ember el tud képzelni, próbáltam kedves lenni és segíteni, próbáltam mindent, de nem változik semmi. Nem is fog. Ellök ha megölelem...
Apámat évek óta nem láttam, csak tesómmal beszélek néha napján, de nem is baj, mert kiskoromban sokat bántott ("úgy" is, bár konkrét erőszak asszem nem történt).
A tervem a következő: továbbra sem járok suliba, így állítólag gyermekotthonba fognak vinni. Ezt a jegyző mondta, mikor ősszel levették rólam a védelmet (voltam már védelemben is). De félek, hogy ha ezt csinálom, akkor apámhoz akarnak majd vinni, amit érthető módon nem akarok; vagy pedig előbb-utóbb visszahoznak.
A legegyszerűbb az lenne, ha egyszerűen kérném, hogy vegyenek állami gondozásba, de az olyan, mintha feljelenteném őket és részletesen be kéne számolnom, hogy miért nem akarok velük élni. És ezt nem akarom... Nem akarok pluszgondot nekik, konfrontálódni pedig pláne nem akarok, csak eltűnni innen, csak hagyjon békén. (Egyéb rokonok nem jöhetnek szóba, hogy hozzájuk költözzek.)
Szóval most mégis mit csináljak? Várjam ki az igazolatlan hiányzásaim miatti eljárás végét? Nem bírom itt tovább, az egyedüli aki szeret, a macskám. Ja, igen, a macskám. Nem akarom itthagyni, ő a legjobb barátom. :(
(Azt ne tanácsoljátok, hogy menjek suliba, mert rosszul vagyok tőle és ennek az évemnek már úgyis annyi, ráadásul elég sanszos, hogy így el tudok innen tűnni. Remélem legalábbis.)
15/L
válasza:Figyelj: ez nem megoldás.
A tanulmányi eredményeid egy életre kihatnak. Később mi akarsz lenni? Gondolom nem mosogatólány napi 12 órában, éhbérért.
Menj az osztályfőnöködhöz, a jegyzőhöz, vagy ahhoz, aki a családgondozást végezte. Kell, hogy legyen ilyen személy az önkormányzatnál, kérdezd meg, mikor van fogadóórája.
Ha elmeséled, hogy mi történik veled, és te jobb szeretnéd, ha kiemelnek a családból, akkor segíteni fognak.
Ha őszintén elmondod, amit ide leírtál, (ha nem megy, nyomtasd ki, és add oda), meg fogsz lepődni, milyen sok emberről kiderül, hogy segíteni akar neked. Ha az ofőnek szólsz, biztos meg fogja érteni, miért nem jártál be, stb, és kaphatsz esélyt a javításra.
Igazad lehet, bár ezt az osztályt amúgy is ismételni akarom egy másik suliban. Ezt nagyon nem szeretem... Nem tanulunk semmit, csak rajzolgatunk, amit utálok, de anyám választotta nekem.
Igazából félek bemenni a gyámügyhöz. Ha most elmondanám, amiket eddig nem, lehet, hogy el sem hinnék... Pár éve már kapcsolatban vagyunk velük, én meg mindig próbáltam eljátszani az aranyos kislányt aki szeret élni és minden rendben körülötte, csak hogy hagyjanak már békén. De már nem így gondolom. :(
válasza:Először is fogadd részvétem, nagyon sajnálom, az egész helyzet nagyon rossz. Mégis megfogalmazódott bennem néhány gondolat. Tudnod kell, h soha még hasonlót sem éltem át, mint te, de azt hiszem a helyedben a következőt tenném.
Először is, távolabbra kell tervezned, ezért (tudom, h kérted, h ne tanácsoljunk ilyet), de én a helyedben befejezném a sulit, leérettségiznék. Több okból. 1. Felnőtt korodban a saját lábadra kell, h állj, érettségi nélkül viszont elástad magad. Még nem csúsztál ki az időből!! 2. Ezzel is "megmutathatnád a világnak", h a körülményeid ellenére milyen ügyesen a talpdra álltál. Ennyivel tartozol magadnak! Semmiképpen se add fel! és most nem csak a tanulásra gondolok. Nem ajánlom a gyermekotthont. Ha kisebb lennél talán, de 15 vagy, lassan felnőtt leszel. Van gyermekotthonos bnőm, és nem várja, h 18 legyen, mert akkor kiteszik onnan egy minimális összeggel, amivel semmit nem tud kezdeni kb. Mondom, én a helyedben ezt a 3 évet megpróbálnám kihúzni, arra gondolni milyen a velem egykorúak élete, és megpróbálni olyat élni, a lehetőségekhez mérten. Barátkozz sokat, legyenek igaz barátaid, akik kiállnak melletted, akiknél eltöltheted a hétvégéid, akikkel együtt tanulhatsz délután, de semmiképpen ne engedd magad elkallódni!!!! 18 évesen pedig, ha meglesz az érettségid (vagy rá 1-2 évre, nem tom hanyadikba jársz) elmehetsz fősulira, vagy OKJ-s képzésre, államilag finanszírozottra, szerezhetsz munkát és megpróbálhatod felépíteni a SAJÁT életed.
Az amúgy nem vált világossá, h apudat miért is nem akarod felkeresni... Esetleg nagyszüleid?
Na, összegezve. Ne add fel, húzd ki sztem ezt a 3 évet otthon, illetve félig barátoknál, suliban, de semmiképpen ne hagyd szétesni magad!!
Még egyszer részvétem, ha bármiben(!!) segíthetek írj nekem, Bp-i vagyok, szívesen segítek, amit tudok, csak kérlek ne add most fel, mert később megbánod!
válasza: válasza:Azért arra is figyelned kell,hogy itt muszáj lesz elmondanod valakinek.
Az a legnagyobb bajod,hogy nem akarsz velük összeveszni?
Értelmes lánynak tűnsz,nem lenne szabad hagyni veszni.
Tessék megfogadni az előzőek tanácsát-gondolok itt arra,h menj ofőhöz,jegyzőhöz,akárhova-,ugyanis ennél csak jobb lehet!
válasza:Nincs iskolapszichológus?
Ha nincs, akkor menj be az sztkba, és ott jelentkezz a pszichológusnál. Neki elmondhatod, és ő tanácsot is tud adni.
Igazolatlan hiányzások miatt nem visznek gyermekotthonba, csak megvonják a családi pótlékot. Akkor anyád még idegesebb lesz, és rajtad fogja leverni.
Ha végképp nincs a közelben pszichomókus, akkor én a jegyzőhöz mennék, és kereken megmondanám nekik, hogy gyermekotthonba akarok menni. Ha nem mondod el, mi történt, milyen hozzád anyád, akkor megint a családterápia jön, mert azt hiszik, nincs nagy baj.
A nyílt kommunikáció az egyetlen, ami megoldhatja a problémádat, a MINDENKIVEL SZEMBEN nyílt és őszinte beszéd. Nyugodtan mond ki, amit gondolsz róluk, ha nem teszed, az csak neked okoz még több lelki fájdalmat és problémát. Ráadásul nekik is kárt okozol, mert úgy tűnik, a szüleid nem látják, hogy mit csinálnak. Meg kell mondanod nekik. És ezt ne tekintsd konfrontációnak. Te nem támadsz, csak őszinte vagy. "Az igazság megszabadít" :)
Szóval szerintem rosszul teszed, ha eltitkolod ezeket a dolgokat. A szüleidre nagyon ráférne, hogy szembesítsék őket azzal, hogy mit tesznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!