Baj van a lányommal? Minden este bezárkózik a szobájába zenét hallgat, aztán trikóba és cicanadrágba van itthon.

Tudom, hogy furcsa, és megértem hogy aggódsz, de egyszerűen fiatal, így éli ki magát. Én is ilyen vagyok. Szerintem azért táncol sötétben, mert nem akar előtted. És hangulatváltozása akármitől lehet ilyen korban, pláne még ott a suli is, meg lehet, hogy tényleg szerelmes, stb. Ha akarod és ő is akarja beszélj vele, de ha nem szeretne társalogni, ne erőltesd.

ülj le vele beszélgetni normálisan, menj el vele sétálni, vásárolni és közben beszélgessetek. de lehet, hogy a tánccal adja ki magából a naponta felgyülemlett feszültséget, és nem szomorú hanem fáradt, vagy lehet, hogy volt egy barátja akiről nem tudtál, mert titkolta előled, vagy történt valami az osztályában.

Nem hiszem hogy depis. Én is így vezetem le a feszültséget.:) ne aggódjon:) 15L

vagy fogyókúrázik és ez a mozgás része ;)

Ha valóban nem drogozik, akkor nagyon klassz dolog, amit csinál, a tánc is egyfajta meditáció, és jó feszültség levezetés. És sötétben nincs más, csak a zene és a tánc. Esetleg kérdezd meg, nincs -e kedve valamilyen tánctanfolyamra járni...

Dehogy depressziós. Csak kamasz. Semmi baj nincs vele, nyugi :)

Régi kérdés, de írok ide, mert tanulságos lehet még valakinek. Most 24 éves (lány) vagyok, de a mai napig a sötétben táncolok otthon kb 9 éves korom óta. Ez feszültséglevezetés, méghozzá annak egy nagyon jó módja. Ha a dolog csak 16-17 évesen egy ideig áll fent, akkor még nem kell aggódni, had csinálja. De ha olyan fiatalon kezdődik mint nálam és ilyen sokáig tart, akkor elgondolkodtató. Nem voltak barátaim és ilyenkor tánc közben mindig képzelt világomban éltem, hogy az osztálytársaim szeretnek, népszerű vagyok, vicces vagyok, komplett történeteket szőttem. Odáig fajult a dolog, hogy ha ezt egyszer kétszer nem volt alkalmam megtenni, akkor ideges és feszült lettem. Főleg akkor ha anyám berontott a szobámba és megzavart. Aztán a tanáraim észre vették nagy nehezen hogy a szünetekben is egyedül ücsörgök és a szülői értekezlet után félrehívták anyámat, hogy valami nem stimmel velem. És erre az anyám a lehető legrosszabb módon reagált: megtiltotta hogy sötétben legyek és hogy bezárjam az ajtómat. Gyakorlatilag megfosztott az egyetlen dologtól ami lenyugtatott. Utána csodálkozott hogy miért lettem agresszív szemtelen tini, aki visszabaszél és felesel. Hát könyörgöm, azért mert nem volt módom máshogy levezetni a feszültséget. Sose tiltsátok meg, hogy a gyermeketek ezt tegye, örüljetek, hogy ilyen módon adja ki a fáradt gőzt, és nem valamilyen rosszabb módon. Viszont érdemes elgondolkodni, hogy milyen levezetnivaló feszültsége lehet a gyereknek. Ha nagyon aggaszt a viselkedése, akkor beszélgessetek vele, de egyenragú felekként, mert a tinik már felnőttnek érzik magukat és szóba sem állnak veletek, ha "én vagyok az okos felnőtt, te pedig azt teszed amit én mondok" stílusban beszéltek velük. (Az én anyám annak idején rosszul döntött. Úgy éreztem nem ért meg, most 24 évesen viszont már nem csak hiszem, de tudom is, hogy akkoriban ő nem értett engem.)