A családom miatt vagyok boldogtalan?

Nem tudhatjuk ennyiből, mert nagyon kevés infót adtál, de azért a véleményemet leírom.:

Nézd, 18 éves vagy. Ilyenkor az emberben már elég nagy az "elszakadási" vágy, és ez így van rendjén, még akkor is, ha ezt tudatosan nem érzed.

Könnyen meglehet, hogy amikor elmentek, akkor felszabadultál kicsit, érezted, hogy van önálló életed, stb-stb... Ha egyébként nincs konkrét bajod a családoddal, akkor nem feltétlen miattuk vagy boldogtalan, csak így "jelez az agyad", hogy már felnőtt vagy, változásra és önállóságra van szükséged.

Én is emlékszem, amikor 18 évesen egyetemre mentem, 200 km-re otthonról, boldog voltam és felszabadult, pedig imádom a családom a mai napig.

Az alapján, amit írtál azt mondanám miattuk. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz velük a kapcsolatod. Mivel 18 vagy én inkább azt mondanám, hogy már szeretnél "felnőtt" lenni és ők ebben meggátolnak, ha nem is tudatosan. Szeretnél önálló lenni, több önálló döntést hozni, azt hogy ne kelljen mindenről beszámolnod, nem arra gondolok, hogy engedélyt kérj mindenhez, hanem hogy mivel otthon laksz mégiscsak meg kell mondanod hogy ide és ide megyek ekkor és ekkor jövök. Ha egyedül élnél, akkor ezt nem kellene. És lehet, hogy amikor elmentek és egy hétre felszabadultál alóluk, akkor azért volt ilyen jókedved. Majd az egyetem meghozza ezt a szabadságot számodra szerintem, és akkor boldogabb leszel.

19/L

Barkó Zoltán válaszára:

Igaz amiket írtál,vagy megbékél vele az ember,vagy harcol a személyes szabadságáért és eközben veszíti el az egészségét.:(