Egy nagyon jó barátom öngyilkosságot kísérelt meg. Mit tehetnék, hogy ne kerüljön erre ismét sor?
Sajnos a helyzetet nehezíti, hogy egy kifejezetten éles eszű, okos emberről van szó. Bő tíz éve kezelték bipoláris depresszióval, akkor Zoloftot kapott. Most is járt egy ideig pszichiáterhez, de nem tudom, hogy mit kapott, illetve hogy tart-e még a kezelés.
Megpróbálta felakasztani magát, de szerencsére rosszul barkácsolta össze és nem bírta el a testsúlyát.
Mivel elmondta és még képet is küldött a nyakán levő csíkról, segélykérésnek érzem, de elzárkózik mindentől, nem akar találkozni, nem akar szakemberhez fordulni, stb. Tudom, hogy ilyenkor beszűkült tudatállapotban lehet, de sajnos kényszerrel nem lehet kezelésre kötelezni.
Bármilyen megoldás érdekel, csak ne csináljon megint ilyen hülyeséget.
Ha esetleg van olyan, akinek a környezetében történt ilyen, örülnék, ha megosztaná a tapasztalatait!
Most beszéltem vele, hajtogatja, hogy meg fogja megint próbálni, de közben mosolyog is, mint aki beletörődött, hogy neki tényleg ennyi volt.
Amikor azzal próbáltam hatni rá, hogy gondoljon bele, mit éreznének, akik szeretik, arra annyit mondott, hogy már túl van azon, hogy ilyenek érdekeljék, lesz.rja.
A kiváltó okról meg annyit mondott, hogy rossz az élete, nincs családja, kevés a pénze és általában rossz hangulata van. Egyik okot se látom orvosolhatatlannak (jobban fizető munkát tudna találni, nőkből sincs hiánya), tényleg azt érzem, hogy vagy a gyógyszer - most rákérdeztem, Lemulop, vagy valami hasonló hangzású - mellékhatása vagy tényleg annyira beszűkült tudatállapotban van, hogy már semmi sem érdekli.
Megígérte, hogy majd beszélünk, holnap elmegy a pszichiáteréhez is a gyógyszerét megnézetni - de mindvégig fenntartotta, hogy ő ezt látja jó megoldásnak és továbbra is próbálkozni fog. Annyira szenvtelenül mondta, mintha azt hajtogatta volna, hogy az egyik boltban nem volt kenyér, de addig járja a boltokat, amíg nem tud valahol venni...
Esküszöm, már olyan is megfordult a fejemben, hogy ráküldök valakit, aki kórházba juttatja, mert addig is olyan helyen van, ahol figyelnek rá.... Tudom, baromság és nem legális, de egyre jobban kezdek kétségbeesni, nagyon félek, hogy próbálkozni fog még.
Szubjektíven teljesen értelmetlennek látja az életét, így hiába hozok fel neki objektív érveket, elengedi a füle mellett.
Egyre furcsább a dolog. Átjött az előbb, teljesen jó hangulata volt, úgy viselkedett, mintha mi se történt volna. A barátomnak évfolyamtársa is, vele átbeszélték, hogy milyen vizsgára mennek, milyen könyveket kell még megvenni...
TEgnap meg összepakolt, végrendeletet írt, kivette a pénzét a bankból, felcetlizte a cuccait, hogy kinek mit adjon vissza, aki megtalálja...
Nem értem, teljesen szürreális az egész helyzet.
Vigyázat, a hirtelen pozitív hangulatváltozás ugyan lehet a bipoláris depresszió velejárója, de nem árt tudni, hogy ha valaki komolyan elszánta magát arra, hogy véget vessen az életének és el is tervezte a kivitelezését, akkor meglepő nyugalom lesz úrrá rajta az utolsó napokban. Ugyanis úgy érzi hogy "megoldotta" a problémáját, már nincs más hárta mint megtenni az öngyilkosságot és ezzel lelkileg óriási teher alól szabadul fel.
Ezért szoktak az emberek csodálkozni, hogy "de hiszen előtte úgy tűnt hogy teljesen jól van..".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!