Születése előtt elhagyta az apja, érdemes-e felkeresnie őt?
Szia
Engem is elhagyott az apam...es amikor 21 eves voltam megkerestem ot. Semmi nem valtozott meg bennem iranta, es benne sem. Talan ha utana harom negyszer beszeltunk telefonon akkor sokat mondok. Es talan ketszer talalkoztunk. Nem talaltuk a kozos hangot.
Azt mondta hogy kerdezhetek tole barmit...de egyszeruen nem erdekelt. Nem igazan volt meg a szikra aminek kellett volna lennie.
Nem ereztem hogy hu na o az apam...
Nem mondom hogy az ismerosod nem jarhat jobban...de jarhat ugy is mint en.
Megprobalni erdemes...es en csak a legjobbakat kivanom.
Aki születése előtt vagy csecsemőként elhagyja az "apja" az nem tekinthető, egyébnek , csak biológiai apának, olyan mintha (bocs) spermabankból lenne .
Minek megkeresni?
Apává attól válik az ember , hogy felneveli, szereti, együtt van a gyerekével!
Szia!
Nálunk anya volt így, huszon évesen megkereste az apját, de nem igazán találták a hangot! Sőt az "apja" másból se állt ki csak a mamát vagyis anya anyukáját szidta, hogy így anyád meg úgy anyád... na mondanom se kell, hogy nem beszéltek többet!
Akkor párom is így járt... az apja akart vele találkozni, de mondanom se kell, mi az hogy húsz év múlva eszébe jut, hogy jajj van egy fiam!! NA mindegy nem is lett volna ez olyan gáz, ha nem valami csicskát küldött volna az apja , hogy na az apád találkozni akar veled, legyél ekkor meg ekkor itt és itt. Teszem hozzá. hogy az apja nagyon jó módú meg minden, de el se ment párom a találkozóra, mert még ha vette volna a fáradtságot, hogy személyesen megkeresi akkor talán, amúgy akármikor mehetne hozzá, de minek ??? tuti, hogy segítene anyagilag, lehet, hogy egyből tolná alá az autót, meg a házat, de ezzel elkésett azt hiszem, ezzel nem kompenzál semmit, az tuti!!!! Szóval nem tudom, én nem tudok pozitív esetet ilyenekkel kapcsolatban! De jó lenne itt ilyesmit olvasni! DE az a szülő, aki valaha is elhagyta a gyerekét... akár férfi, akár nő az nem érdemli meg a szülő nevet , nekem ez a véleményem!!! Mert van sok megoldás, persze lehet, hogy olyan helyzetbe kerül az ember, hogy ne adj isten ideiglenes szülőkhöz kerül, hogy rendeződjenek az anyagiak, de akkor sem tiltja meg senki a látogatást, vagy vannak anyaotthonok, na szóval a lényeg az ,hogy mindent meg lehet oldani, nem az a megoldás, hogy eldobjuk a gyereket!
És szerintem akit így elhagyott a vérszerinti anyja vagy apja az, ezt soha nem fogja elfelejteni, megbocsájtani!!!
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!Azt hiszem egyetértek ezzel: Apává attól válik az ember , hogy felneveli, szereti, együtt van a gyerekével! Ha majd egyszer netán találkoznak azt gondom neki is hasonló élmény lesz2 idegen ember találkozása, akik idegenként is távoznak hidegen...
Lényegtelen hogy rólam van szó vagy egyismerősömről mert no name az oldal. Én fiú vagyok ő meg lány.Engem valahogy nagyon érdekel a pszichológiája, és kíváncsi voltam mások hogyan élték meg.
Anyja csak annyit mesélt neki hogy milyen reakciókat váltott ki a terhesség: minek kellet ez a gyerek!? Azt monda anyukájával tabu a téma és ő se szeret róla beszélni egyáltalán. Nem érez semmi konkrétat az ismeretlen apa iránt hisz ismeretlen. Viszont anyukájával nagyon szoros a kapcsolatuk. Anyuka nem keresett új férjet/pasit mert az ő lánya az egyenlete, mindene.
Vajon az elhagyó nem érez megbánást X-év után? Nem változik meg? Előfordulhat, hogy később már mer családot vállalni? Eddigiek alapján azt gondolom nem.
Még egyszer köszönöm a válaszokat..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!