MIért vagyok ilyen? Mit tegyek ellene?

silva: meggyógyulhatsz!- (könyv)

nem olyan szörnyű a világ, lásd pozitívabban, és ne legyél öngyi, 14 éves vagy, előtted az egész világ, kinövöd, hogy piszkálnak, és szeresd meg az életet

esetleg egy olyan pszichológus aki nem töm tele gyógyszerekkel, mert attól csak mélyebbre jutsz

Most tudom, hogy ez rosszul fog esni, de elolvastam a kérdésed, és úgy válaszolok rá, ami szerintem reális.

14 évesen mindenki volt szerelmes, de ez messze nem közelíti meg még az igaz szerelmet. Ez gyerekszerelem, ami szép és jó, de nem kell hypot inni miatta. Ha visszagondolok 14 évesen nekem is volt "meg akarok halni" időszakom, de ez legtöbbször betudható a kamaszkornak, annak, hogy most éppen abban a korban vagy, amikor semmi nem jó, mindenki ellened van és mindenki utál.. De ez éveken belül teljesen el fog múlni. Megkérdezhetném, hogy hogy élted túl, hogy hypot ittál? A szüleid észrevették és mentőt hívtak? Ha nem így lett volna, akkor valószínűleg belehalsz.. Ha valaki más vette észre, pl barát és az hívott mentőt, akkor a kórházból kötelességük lett volna értesíteni anyukádékat, hiszen fiatalkorú vagy. Akkor pedig nem hiszem, hogy nem hallgatnának meg, vagyis nehezen tudom elképzelni, hogy egy szülő nem foglalkozik a gyerekével és nem hallgatja meg, azok után, hogy mérget ivott és majdnem meghalt, mivel te ezt írtad a kérdésedben.

De csak te tudhatod, hogy mi az igazság...

Ha ezek tényleg megtörténtek és a szüleid tényleg nem foglalkoznak veled még ennek ellenére sem, akkor keress fel egy pszichológust, szakembert. Bár ehhez is kell a szülő beleegyezése, mivel nem vagy még 18.

De szerintem inkább gondolt át a helyzetedet. Nem akartalak megbántani, de nekem ez a véleményem..

Az En velemenyem, hogy a gyermekkorban van a gond, s ugy gondolom, hogy Te meg most is gyermek vagy, tehat talan meg nem kellene a fiukat kergetni, hanem a tanulassal es sporttal kellene torodni tobbet.

Majd eljon az ideje a parner keresesnek is, de most meg ez korai, a biologiai ora is ezt mutatja!

Ne akarj olyan dolgokkal foglalkozni, amihez nem vagy meg eleg erett.

A Te korodnak megfelelo dolgokkal foglalkozzal, tehat a szerelmet kesobbre hagynad, akkor nem csalodnal ennyit pl.

Ne haragudj, de szerintem az a baj, hogy túl sokat foglalkozol ezekkel a dolgokkal.

Van életcélod? Amiért érdemes tanulni, dolgozni?

A kérdésed alapján olyannak tűnsz, mint akinek nincs, így persze, hogy apróságokat túl komolyan élsz meg.

Szerintem ha csak ezt az egyet megtennéd, hogy leülsz és elgondolkozol, mi is a célod az életben, mi az, amiért érdemes tenni, aztán pedig nekiállnál azzal foglalkozni, máris megoldódnának a problémáid.

Tapasztalatból mondom: én zenésznek készültem, és minden délutánom a zeneiskolában töltöttem ennyi idősen és minden este otthonn gyakoroltam. És mivel ez volt a legfontosabb számomra, sokkal könnyebben éltem meg pl. a szerelmi gondokat, mondjuk leültem a zongora elé és szétvertem :D

Egy-egy rosszabb jegyet sem vettem annyira véresen komolyan :)