Hogy érjem el, hogy anyukámék másképp álljanak a páromhoz?
22 évesek vagyunk a barátnőmmel, nemrég költöztünk össze.
Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom, mindig is jó volt, mamámmal is, de ő különös természetű.
A párommal nagyon szerelmesek vagyunk, jó régóta, hiszen kiskorunk óta nagyon szoros viszonyban vagyunk. Viszont én nemrég szakítottam a barátnőmmel, amit anyukám képtelen elfogadni,főleg azt, hogy a jelenlegi párom miatt. Ő határozottan úgy képzelte el, hogy az előző barátnőmet fogom feleségül venni, mert szerinte Ő illik hozzám. Bárhogy próbálom neki elmagyarázni, hogy mennyire szerelmes vagyok a páromba, és hogy Ő a mindenem, mindent vele képzelek el, hallani sem akar erről. Haragszik a barátnőmre, zavarja, hogy sminkel, az öltözködése, és ezekből ítéli meg, a külseje miatt felszínesnek és ostobának is tartja, amin megdöbbentem. Nagyon okos, ráadásul csendes természetű is, nagyon intelligens és illedelmes, anyukámmal is mindig az volt.
Nagyot csalódtam benne, hiszen gyerekkorom óta sosem ezt láttam tőle, sosem állt így senkihez.
Sokat jár hozzám, ilyen ürügyekkel, hogy hozott ebédet, segít takarítani meg stb, közben meg végig azt ecseteli, hogy a volt baràtnőm mennyivel jobban illett hozzám, mert milyen aranyos, visszafogott és rendes lány Ő. A jelenlegi párom viszont nem illik hozzám, csalódni fogok benne.
Nem érti meg, hogy soha életemben nem voltam ilyen szerelmes, és Ő az akivel olyan életet élhetek amilyenre mindig vágytam.
De anya még a könnyebb eset, legalább normálisan mondja, bár folyamatosan. A mamám viszont nagyon csúnyán, kiabál, ráadásul nagyon közönségesen, hogy nem hiszi el, hogy egész nap csak kefélünk a párommal, hogy az egész ház azt hallgatja, meg hogy a páromnak csak a szex kell semmi más, kikent királykisasszony...
Eleinte reméltem, hogy majd abbahagyják, de ahogy komolyodik a kapcsolat a barátnőmmel, egyre rosszabb.
Nem fogom engedni, hogy tönkretegyék a kapcsolatunkat, de persze szeretném megoldani minél barátságosabban, mert a családomat is szeretem, viszont làtom a páromon, hogy nagyon bántja a dolog:(
Hogy próbalnátok megoldani a helyemben?
Nálunk hasonló volt a helyzet. 10év kellett, hogy a férjem elfogadják, de van ahol ez sosem történik meg. A szüleimnél az apukám édesanyja gyűlöli édesanyám 30év házasság és 3 gyermek után is azt hajtogatja, hogy apám jobbat érdemel. Ez ilyen.
Külön éltek, ha jól értelmezem, én megmondanám, hogyha nem tudja elfogadni akit szeretek és nem támogat engem minden döntésemben akár rossz akár nem, addig nem látom szívesen. Én ezt tettem. Évekig alig beszéltünk, majd rájöttek, hogy a férjem nem rossz ember és azóta minden hétvégén együtt ebédelünk. Lehet, hogy igazuk van a szüleidnek, de lehet, hogy tévednek. Ezt neked kell eldöntened ér e neked annyit a kapcsolat, hogy ennyire kiállj érte vagy nem. Kemény és rögös tud lenni ez az út és az is benne van, hogy nem éri meg, de akkor meg azt fogod hallgatni, hogy igazuk volt. Ilyen szülőknél szerintem mindig van mit hallgatni egyébként.
"A párommal nagyon szerelmesek vagyunk, jó régóta, hiszen kiskorunk óta nagyon szoros viszonyban vagyunk. Viszont én nemrég szakítottam a barátnőmmel..."
Én itt elakadtam. A mostani pároddal kiskorotok óta nagyon szoros viszonyban vagytok, de közben volt egy barátnőd, akit az anyukád és nagymamád hozzád jobban illőnek tartott. Ez hogyan van? Miféle szerelem az, ahol közben van egy másik barátnő, majd visszatérsz a régihez?
"A mamám viszont nagyon csúnyán, kiabál, ráadásul nagyon közönségesen, hogy nem hiszi el, hogy egész nap csak kefélünk a párommal, hogy az egész ház azt hallgatja, meg hogy a páromnak csak a szex kell semmi más, kikent királykisasszony..."
A mamád ezt csak feltételezi, vagy tapasztalja? Ha jól értem, nem laksz sem anyukáddal, sem nagymamáddal. Vagy rosszul gondolom és az anyukáddal ill. nagymamáddal egy házban laktok, és nagymamád saját maga hallja a szerelmi életeteket? Mert az elég gáz lenne rátok nézve.
Köszönöm mindenkinek!
3.-nak: hülyén fogalmaztam bocsi. A jelenlegi párommal kiskorunk óta szoros barátságban voltunk. Szerettünk volna már többet, de akkor hasonló okok miatt nem lett semmi, anyuék ellenezték skkor is, csak akkor még hagytam magam irányítani, és meg is szakadt akkor a "barátságunk".
Nem beszéltünk egy ideig, én aközben ismertem meg a másik lányt, anyuék legnagyobb örömére. De vele igazából csak a hasonló célok tartottak össze engem, én sosem tudtam Őt szeretni úgy, szerelemből, ezért szakítottam vele. A jelenlegi párommal pedig újra felvettem a kapcsolatot, aztán szépen lassan mertünk lépni végre és összejöttünk.
És összeköltöztünk.
Viszont anyuék gátlástalanul felmászkálnak, bármikor bármilyen napszakban.
Volt persze, hogy nem volt zárva az ajtó, akkor persze berontottak egészen a hálóig...
Ha pedig zárva az ajtó, akkor kopogtatnak, és állnak az ajtó előtt mintha valami nagyon fontos lenne..
Csak akkor teszik tonkre, ha te ezt hagyod.
Novesszel mar tokot konyorgom. Anyuci naponta atmegy? Zavar? Akkor nem engeded be. Kopog, kiabal,nem reagalsz.
Megmondod neki, ha ezt nem fejezi be, akkor nem tartasz igenyt a tarsasagara.
Ja, persze, ehhez ugye akarat is kene. Te most csak ugy hagyod, hogy megtortenjenek veled a dolgok, ha ez igy megy tovabb, valoban nem lesz egy tartos kapcsolat a baratnoddel, mert ha van egy kis esze, menekul jo messzire.
Nem kell elérni nem is fogod tudni.
Minimalizálod anyádékkal a kapcsolatot, ennyit tehetsz. Pont.
Én is hasonló helyzetben
voltam/vagyok. Szakítottam
az előző párommal akit
anyámék anyám meg a húgom
nagyon kedvelték, istenítették.
Aztán lett az új párom
akit nem voltak hajlandóak
elfogadni, még a mamám
sem kezdetben.
Nagyon sokat támadták
veszekedtek vele, elhordták
mindennek. Nagyon durva
lépést tettek annak érdekében
hogy az előző páromhoz
láncoljanak. Aztán mi is
össze költöztünk párommal
ennek már 5 éve.
De anyám azóta sem
képes elfogadni őt..
Én is így voltam, exem egy nagyon kedves srác volt (mielőtt valaki félreérti, lány vagyok), illedelmesen mindenkivel, magas és izmos. Egyszerűen rájöttunk hogy köztünk ez nem működik kapcsolatként, de azóta is barátok vagyunk, néha beszélünk.
Új párommal sokkal boldogabb vagyok, viszont annyi a "gond", hogy ő indiai származású és emiatt nem fehér a bőre.
Na ezen a rokonság ki van akadva, nem kicsit.
Nem tudok mit kezdeni vele, pedig már 1.5 éve együtt vagyunk.
Nem beszélek annyit
a rokonokkal, anyukám támogat egyedül, de senki mas a családból:/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!