Mit gondoltok erről?

Azért az sem mindegy, hogy milyen körülmények között s milyen hangsúlyal mondta. No meg nem tudhatod, hogy épp mi járt a fejében. Mi is nagyon sokat veszekedtünk a szüleimmel annak idején mert értelmes kommunikációra képtelenek voltak így mindig utólag derült ki, hogy az ő fejükben teljesen más járt.

Nekem a kérdésből így az jött le, hogy te vagy ezesetben a kérdésben szóló gyerek már lemondott arról a reményről, hogy valaha is meggyógyuljon s az Anyuka pedig ezt szomorúan vagy csalódottan, elkeseredetten vette észre. Persze ettől még meg kéne válogatni ilyenkor a szavait mert ugye le jöhet így is vagy úgy ahogy épp te is értelmezted.

Próbáld meg több szempontból nézni a dolgokat, ne csak egyből. Vagy kérdezd meg anyukádat/ a szóban forgó gyermek anyját.

Elkeseredettségében ezzel próbálja motiválni.

(De meg akarok- ezért aztán legyűr pár falatot. Ha szerencsés, nem jön vissza azonnal.)

Felesleges kínzásnak tartom. De nyilván ilyenkor nem gondolkodik reálisan az ember.

Ha valaki így akarja motiválni a gyerekét, forduljon szakemberhez.

Apám is mondott nekem olyanokat hogy hülye k*rva, nem lesz belőled semmi, hülye maradsz, stb. Mint kiderült, így akart motiválni. Hát arra valóban sikerült, hogy amint tehettem elhúztam otthonról, de az önbizalmam a béka feneke alatt van.

Nálunk is ez ment, én már ott tartotam, hogy szájon verem a kedves ismerőst, mert ez minden csak nem "motiváció", hanem kőkemény passzív-agresszív odaszólás.

Mit hisz, ettől jobb lesz egy beteg embernek, akinek épp elég szr, hogy hiába akar pl enni sem tud?

Én az ilyen családtagokkal tízéve nem tartom a kapcsolatot. Persze, nem értik miért. Öhm... én sem.