Sógorom jogosan kér tőlünk segítséget anyósom ellátásához?
Anyósom állapota egyre csak romlik, demens. Egy idő után magunkhoz kellett vennünk, mert egyszerűen nem lehetett magára hagyni. A sógorom beszélt vele párszor telefonon, de ő semmi furcsát nem tapasztalt vele. A gondnokság alá vetelét elindítottuk és bár akarata ellenére, de otthonba vittük. Amikor ezt a sógorom megtudta, elment néhányszor meglátogatni és ki volt akadva, hogy milyen helyen kell élnie az anyjuknak, mi gyilkosok vagyunk, meg akarjuk ölni, hogy a sok zombi közé tettük stb. Egyszer csak a mi megkérdezésünk nélkül kivette az otthonból és hazavitte, majd a gondnokság alá helyezést is megfúrta azzal, hogy nem indokolt, hiszen ő mindent megold, így bár orvosilag indokoltnak látták, megis megszüntették a pert (1,5 év küzdelem után). Ez volt az előző év végén. Idén januárban a sógorom megkereste a férjemet, hogy ő ezt nem bírja. A párja is elhagyta, az anyjuk kicsinálja idegileg és fizikailag, se éjjele, se nappala, a melóból is ki fogják rúgni, annyit hiányzik, az anyjuk összepiszkít mindent, a tulaj már perrel fenyegeti, vegyük már magunkhoz kicsit, aztán majd keresünk valami megoldást.
Mi már amikor kivitte az otthonból megmondtuk, hogy ennyi volt, mi a tovabbiakban kiszállunk az egészből, nem tudunk többet segíteni. Komolyan is gondoltuk idegileg, fizikailag és anyagilag is kimerültünk.
Megmondtuk, hogy sajnos nem megy. Persze megint mi vagyunk a rosszak, hogy mi csak kihúzzuk magunkat a felelősség alól és még sorolhatnám.
válasza:Jó nagy genyó a sógor, bár láthatóan a hálás jógyerek képében szeretett volna tetszelegni.
Tuti a nőjére terhelte a demens mamát, az lelépett és megint más pöszijével verné a csalánt.
Én elhajtanám a fenébe.
Örüljön ha nem perelitek be, a 3 milliós beugró feleért.
Nehéz valakivel közösen döntéseket hozni, ha nem hajlandó az emberrel normálisan beszélni és szerinte minden rendben van, mert havi 1-2 perc telefonbeszélgetés alapján nincs semmi gond. Amúgy a gyámhivataltól ő is kapott idézést, de nem volt hajlandó megjelenni.
Nem tudunk neki segiteni az otthon keresésben. Mindenhol brutális várólista van, 5-6 év, újabb beugróra pedig nem fogunk hitelt felvenni, mert az előző is komolyan megterheli a családi kasszát.
válasza: válasza:"Nehéz valakivel közösen döntéseket hozni, ha nem hajlandó az emberrel normálisan beszélni és szerinte minden rendben van, mert havi 1-2 perc telefonbeszélgetés alapján nincs semmi gond."
Nem is úgy értettem, hogy mindenképpen közös döntésnek kellett volna lennie, de annak idején lehetett volna egy olyan választás elé állítani, hogy vagy ő is vegye ki a részét a demens anyukája gondozásból pár hónapra ahelyett a havi pár perc telefonhívás helyett, vagy lássa be, hogy nincs más megoldás, mint az otthon.
Pont azért írtam, mert a saját környezetemben, ismeretségi körömben elképesztően durva példákat láttam arra, hogy idős, a saját maga ellátására már nem képes szülő gondozásából 2-3 testvér közül gyakorlatilag csak egyik veszi ki a részét, és a többiek nem, hogy hálásak lennének, vagy legalább anyagi támogatással megpróbálnának hozzájárulni az otthon gondozáshoz, de utána meg még azt hibáztatják a többiek amiatt, hogy miért kellett otthonba vagy kórházba vinni, akik egy napig nem próbálták ki, hogy milyen egy magatehetetlen fekvőbeteget naponta hatszor pelenkázni, fürdetni, megenni mindent azért, hogy ne legyenek felfekvései stb.
"Nem tudunk neki segiteni az otthon keresésben. Mindenhol brutális várólista van, 5-6 év, újabb beugróra pedig nem fogunk hitelt felvenni, mert az előző is komolyan megterheli a családi kasszát."
Nem is anyagilag gondoltam, azután, hogy ti 3,5 millió forintot buktatok az önfejűségén és önhatalmú döntésén, csak segítséget a keresésben.
Ha az a realitás, hogy éveket kéne várni, a sógorod meg előbb lenne munkanélküli, aki az albérletből utcára kerül, akkor a kőkemény realitás az, hogy ő elmehet egy hajléktalanszállóra, amíg újra nem talál munkát és össze nem szedi magát, az anyósod meg végső, legrosszabb megoldásként bekerül egy olyan állami intézménybe, aminek a napidíjára esetleg a nyugdíja elegendő, vagy kipótoljátok, vagy bekerül egy kórház krónikus osztályára, ahol viszonylag hamar leépül, és eltávozik az élők sorából.
válasza: válasza: válasza:Magának köszönheti a bajt
Így járt
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!