Miért nem nézett rám szinte soha?

Gyerekkoromban, amikor 4 éves kislány voltam, szüleim elváltak, mert apám megcsalta anyámat anyám legjobb barátnőjével. Apám azóta is ezzel a nővel él. Én azóta felnőtt nő vagyok, igazából már jó a viszonyunk, apámmal meg mindig is jó volt. Azonban a nővel nagyon nem voltunk jóban, amikor még gyerek voltam és járnom kellett apáékhoz 2 hetente hétvégenként.

Ez a nő sokat bántott engem lelkileg, szavakkal. Sértegetett, sértegette anyámat, beszólogatott, hogy hogy nézek ki, undorító vagyok, csöves vagyok , lusta vagyok stb... Ütni sosem ütött meg, de nagyon sokat bántott így is, mindig akkor, amikor apám nem volt ott.

Szólni sose mertem róla se apámnak, se anyámnak, amíg kicsi voltam. Később persze elmondtam ezeket anyának, de sírva kértem akkor is őt, hogy ne mondja vissza nekik, mert féltem, nehogy mégrosszabbat kapjak legközelebb.

Egyrészt ezt sem értettem sose, hogy miért bánt engem, mit ártottam én neki, másrészt észrevettem, hogy nem igazán nézett rám szinte soha. Kerülte a tekintetem. Talán mostmár értem, miért bántott engem, hiszen nem volt rendben lelkileg a nő, nem azt kapta, amit akart, engem nem akart, csak apámat, apám viszont ragaszkodott hozzám, hogy néha ott legyek náluk. Az is zavarta, ha apám velem játszott, velem foglalkozott. Mellette félt attól is, hogy apám visszamegy anyámhoz, ezt nem rég bevallotta nekem, hogy ezért se akarta, hogy járjak hozzájuk, mert amikor apám értem jött vagy hazavitt, akkor nyilván találkozott anyámmal. Szóval féltékeny is volt. (azért vallotta be, mert felnőttként elmondtam nekik, hogy ezek miatt a gyerekkori dolgok miatt rengeteg problémám lett, önértékelési gondok, depresszió, öngyilkossági gondolatok, és pszichológushoz jártam egy időben, és áthívtak "megbeszélni" a dolgokat)

Viszont azt a mai napig nem tudom hova tenni, mi okozta azt, hogy képtelen volt rám nézni. Gyűlöletből? Vagy próbált tudomást sem venni rólam? A pszichológiai háttere érdekelne a dolognak. Szerintetek miért volt ez?