Miért szeretnek egyesek mások (akár ismerős, akár idegen) életében vájkálni?

Ezt a kérdést már én is fel akartam tenni! Ezen az oldalon is kb minden 3-4. kérdés arról szól, hogy "Mit szóltok hozzá, hogy egyesek úgy szülnek, hogy nem építettek karriert?" meg "Normális, hogy a szomszédasszony az új férjével jár ki a régi sírját gondozni?" Ilyenkor olyan szívesen a képébe ordítanám, hogy "Közöd????" Meg a kedvencem: a csaj észrevette, hogy a kolleganőjének vizelettartási problémája lehet, mert pelenkát hord a munkahelyén, és hogy szóljon-e neki, hogy tudja ám. A legborzasztóbb, hogy a válaszokban is arra biztatták, hogy nyugodtan...

Szóval a kérdésedre nem tudom a választ, de engem is bosszant.

Nagyon sokan vájkálnak, de az előzővel nem értek egyet.

Én is szoktam a barátaimmal olyanokról beszélni, hogy pl. miért van ennyi vallásos ember, vagy hogy amelyik szülő nem szereti a gyerekét, az csak társadalmi elvárásból vállalta-e. Ezekbe a csoportokba elég sok ember tartozik, ezért nem érzem úgy, hogy bárkinek is az életébe szólnék vele.

Viszont amikor konkrét személyről beszélnek, az tényleg undorító. Rokon, szomszéd, ismerős. Nincs jobb dolguk.

1.: Unatkoznak.

2.: Irigyek.

3.: Mert így a saját nyomoruk kisebbnek tűnik.

Unatkoznak. Nincs normális életcéljuk, ami lekötné őket.

vagy

Önigazolást keresnek, hogy eljátszhassák maguknak, hogy ők miért jobbak, mint a többi ember.