A szülők és a testvérek hogy viselik, ha öngyilkos lesz a fiatal felnőtt családtagjuk?

Anyámnak volt anno egy munkatársa, nő, akinek öngyilkos lett a fia, mert belekeveredett valami maffia dologba és ki akart szállni belőle, de nem engedték neki, ezért felakasztotta magát. A nő 10-15 évig szenvedett, mire feldolgozta, de utána is csak árnyéka volt önmagának egész életében.

A családunkban pedig volt egy tragédia, autóbaleset, 20 éves fiú halt meg. Az anyja (nagynéném) olyan szinten megreccsent, hogy azt elmondani nem lehet. 25 év is kevés volt neki ahhoz, hogy visszataláljon önmagához. Még a mai napig is kijár minden nap a temetőbe a gyerekhez, 26 éve. Ha esik, ha fúj, szélben, esőben, hóviharban, kánikulában, egészségesen, betegen, minden nap.

Ne tedd. Lehet, hogy most azt gondolod, hogy nincs más kiút, de mindig van. Csak nem látod, mert ilyenkor beszűkül a tudat és nem tud reálisan gondolkodni, nem látja a lehetőségeket.

Én kétszer voltam depressziós az életemben, amikor azt hittem, hogy már mindennek vége. Teljes kilátástalanság volt. Így utólag visszatekintve életem legnagyobb hibája lett volna eldobni az életet magamtól és évtizedekre tönkre tenni mások életét is. Örülök, hogy nem tettem meg, mert ma már jól mennek a dolgaim és azt érzem, hogy rendben vagyok. Az öngyilkosság csak menekülés a problémák elől. Valójában sohasem megoldás semmire sem.