A családok többségénél csak színlelt szeretet van?

11

A nagycsaládos ,d e a kiscsaládos, de még a magányos emberek is nem befelé panaszkodnak.

Mióta elérhetőek az anonim terek, idegeneknek.

Sok jóról is beszámolnak, nem azt állítom, hogy nincs öröm és pezsgés, hanem azt, hogy nem minden hepi.

Mint mikor a szomszéd nagyon idős házaspár de szépen él, de te hallod a heti egy nagy kiabálást.

Nálunk is így nézett ki, jaj a külvilágnak mutassuk a mézes-mázas képet, aztán maga a család meg egy hulladék.

Elköltöztem, azóta évi néhányszor megyek haza, de nem is kimondottan hozzájuk, csak benézek, amikor arra járok - de mindig megy a másik kibeszélése.

Tudom, hogy engem is kibeszélnek - mint egész életemben - csak nem érdekel.

Semmit nem osztok meg magamról, úgyis találnak mást, amin csámcsoghatnak :D

Nálunk is max a külvilág felé mutatott képnek megfelelés megy. Nagyszülők most kerültek abba az állapotba, hogy gondoskodni kell róluk. Gonddoskodnak, de mellette megy a folyamatos vita velük. Aláírom, hogy nehéz róluk gondoskodni, de lehetne rosszabb is. Végülis nem demensek, alap öregkori betegségeken kívül nincs más bajuk. De most előjöttek még a gyerekkori sérelmek is. A 60 év alatt felrakódott mocsok borul, + szüleimnek se éppen felhőtlen a házassága, de az meg inkább ok-okozati eset, ha fiatalon okosabbak lettek volna, akkor másképp mennének a dolgok.

Csak fura közben nézni anyósomat, aki zokszó nélkül gondoskodott a családjáról, mint egyedüli kenyérkereső és még az ország túlfelébe is hazautazott az anyjához, miközben heti 6 napot melózott 12 órában :/

Na mindegy.