Konfliktusban élő, haragot tartó családok, nálatok ha volt feloldódás, hogy történt? Összeborulás vagy csak simán nem beszéltetek róla, egy nap úgy keltetek, hogy újra beszéltek az illetővel?

Mi 2 évig nem beszéltünk a testvéremmel és ez kihatott az egész családra. Azért békültünk ki mert az egész családot nyomorította. A szüleinket és a saját családunkat is. Valahogy elég lett az ellenségeskedésből, bele fáradtunk. Nem volt összeborulás mert ez ahhoz túl sokáig tartott és túl mély volt. Amikor eldöntöttem hogy vége a haragnak, akkor semmi pozitívumot, szeretetet, semmit nem éreztem a tesóm iránt. Hónapokba telt mire tudatosan, lassan visszaépítettük a harag előtti időt. Azóta tanultunk mindketten az esetből, meggondoljuk kétszer is, hogy mit mondunk.

Szeretem mint testvéremet de valahogy elvesztettem azt a rajongást amit gyerekkorom óta éreztem a nagy testvér iránt. Lehet ideje is volt.

Ha egy családnak igazán fontos lenne ezeket az ellentéteket feloldani és mondjuk elmennének egy szakemberhez, ahol mindenki meg lenne hallgatva, szemtől-szembe el lennének mondva a dolgok, szerintem meglepően sok félreértés is lenne benne. Persze nyilvánvalóan ilyet senki nem csinál, mert egyszerűbb "kiiktatni"azt az embert az életünkből, aki problémát okoz nekünk. Én sem vágyom rá, mert tudom, hogy vannak olyanok a családban, akik sajnos nem elég intelligensek, nem elég empatikusak egy ilyen konfliktus kezeléséhez.

De például szerintem minden családban van egy információt szállító(magyarul pletykás), aki hozza-viszi az infókat, csak nem feltétlen úgy adja át, ahogy az mondva lett. Elég egy szót, egy mondatot félreérteni véletlenül, vagy szándékosan. Ezt már utólag senki és semmi nem hozza helyre. Sokszor kis dolgokból lesznek a nagyon, pláne ha görgetik maguk előtt és rakódnak rájuk a további problémák.

Vannak persze nagyobbak, alkoholizmus, öngyilkosság, bántalmazás, stb. Ezeket mégis hogy bocsájtod meg? A szíved mélyén sehogy.

Nem érdekel túlzottan a dolog.

Van, akivel évek óta nem beszélek, mert olyan sérelmeket okozott - nem kis szrságok, amiken csak egy vállvonással túljut az ember, hanem sajnos elég komoly dolgok.

A többiek meg szimplán csak bunkók, és okoskodnak abba is, amihez

- nem értenek

- semmi közük

Velük csak a távolságot tartom.