Lehetséges, hogy barátnőm családja valaha elfogad?

Hagyj nekik időt.

Mi az, hogy építkezéseken dolgozol? Kicsit bővebben. Mert pl. nemrég újítottuk a lakást, fiatal srácok, villanyszerelő, kőműves, dolgoztak, mint állat, teljesen normális szakik voltak, én adtam volna hozzájuk a lányomat. Ha segédmunkás vagy, az megint más. De egy kőműves aranyat ér manapság vagy burkoló.

Sajnos az apajogú társadalmakban ez szinte megszokott dolog. Talán az alapvető baj az, hogy nem mutattál még fel olyan értékeket a barátnőd családja előtt, aminek alapján méltányolnának téged. Nem mutattál fel sem pénzt és vagyont, sem hozzáértést, semmi olyat, amit becsülnének. Az, hogy esetleg megbízható vagy és becsületes stb. még nem feltétlenül elégséges egy majdani párkapcsolathoz. Egyébként a gyakorlatban is arról van szó, hogy azok a kapcsolatok, ahol a nő magasabb végzettségű, társadalmilag megbecsültebb (ami pl. a jövedelmében is megnyilvánul), az bizony többnyire nem marad stabil, mert nem kiegyensúlyozott. Nemcsak kifelé, de belül sem. A nő egy idő után kevésnek érzi a férfi, a férfi meg önmagától is azt fogja érezni, hogy kevés. A párkapcsolatban fontos, hogy legyen valami, amit becsülnek a másik félben. Ismerek olyan családot, ahol a már két kamasz korú gyerek mellett alapvetően az asszony biztosítja az anyagiakat, de több ilyen családot nem ismerek. Nekem is van személyes megtapasztalásom a női nézőpontot illetően. Engem 18 évesen nem vettek fel az egyetemre, így 55 évvel ezelőtt tanonciskolába mentem, ahol szakmunkás bizonyítványt szerezem. Még abban az évben viszont felvettek egyetemre és megismertem azt a csoporttársnőmet, aki később a feleségem lett. Kapcsolatunk során egy alkalommal őszintén megmondta, hogy ha ő engem szakmunkás tanulóként ismer meg, akkor szóba sem állt volna velem.