Létezik olyan férfi/nő aki a családalapítás után 15/20 évvel megbánja hogy valaha is alapított családot?

Előfordulhat. Pl. akkor, ha valaki korábban vállalt gyereket, mint kellett volna és ezt utólag megbánja.

A gyerek ugyebár sok idő és ha valaki úgy érzi, a gyerekkel töltött idő miatt más dolgokat nem tudott/tud csinálni és ezt terhesnek érzi, akkor bizony megbánhatja, hogy bevállalta.

Ezért kell vigyázni arra, hogy az ember mikor vállal gyereket.

Nekem most ez a példa jutott eszembe, lehet, hogy vannak még más lehetőségek is.

Nah...hát nálunk ez volt sajnos.Jóapám 25 év házasság és 3 gyerek után (ebből egy örökbefogadott!) döntött úgy és vallotta azt hogy az egész addigi életét megbánta és hiba volt családot alapítania.

Most második kamaszkorát éli egy nőcivel.Isznak, cigiznek, füveznek..hajnalig buliznak (mindezt 62 évesen). Pedig egyetemi végzettségűek, elég felelőségteljes beosztásban.

Nagyobb tesómmal tartja a kapcsolatot apám, de ő ilyen laza felfogású és mindenkinek mindent elnéz, plusz ő már 25 volt mikor szétmentek.

Engem 7 évig nem keresett, 3 éve hirtelen fel akarta venni a kapcsolatot velem, én nem akartam találkozni vele. Még édesanyám beszélt rá, hogy de menjek.

Hangoztatja hogy mennyire szeret de emögött nincs semmi cselekedet.Félévente egyszer ír egy vádló hangú csöpögős levelet.

Anno előttem verte meg édesanyámat engem is lenézett,de ugyanakkor meg el akart venni anyumtól(csak bosszúból) ezért őt minden síkon lehetetlenné tette, el is kellett költözzünk miatta.

A válás után elkezdett inni, eleinte nem durván de mostmár szerintem simán elvonóra szorulna.

Ja és a slusz poén hogy egész kiskoromban normális volt, nagyon jóban voltunk, én mint lány tipikusan apámmal voltam jobba.

És egyik pillanatról a másikra minden jel nélkül kifordult magából.

Szerintem pszichológus is ráférne erősen.

Ja és 27 volt mikor családot alapított, szerintem ez nem nevezhető korainak.

Csak azért írtam le, hogy igenis ilyen van, bármikor kiderülhet bárkiről bármi.Én azóta így állok a dolgokhoz, hogy hiába áll mellettem a férjem MOST ez semmit se jelent, felkészültem rá,hogy esetleg egyedül maradok a gyerekemmel.

Teljesen egyetértek a 21.28-as válaszolóval.

Amikor az én rendes becsületes családszerető férjemről kiderült,hogy megcsalt,azt hittem megőrülök.Ez a 3-ik gyerekünk születése után történt.Hát bennem egy világ dőlt össze,hatalmasat csalódtam benne.Egész addigi életünk folyamán mélyen elítélte az effajta viselkedést,mindenkit elítélt aki ezt tette.És lám-lám...Vele maradtam a gyerekek miatt,és persze mert szeretem(Na emiatt tuti nem vagyok normális),de soha többé nem hiszek neki,100%-osan nem bízok benne úgy,ahogy előtte.Pedig égre-földre esküdözött,hogy nem érti Ő maga sem,hogy történt,hogy engem szeret...stb..Sajnos én ebbe azóta már nem igen hiszek,és azt hiszem az én érzéseim is változtak iránta.Mondhatom,hogy akkor mindent megbántam,hogy egyetlen gyereket is szültem egy ilyen árulónak,hogy az életemet a gyerekeim életét bíztam volna rá,de Ő érdemtelen erre.Hát bennem minden megváltozott,de nem tudok változtatni az életünkön sajnos.Most látszólag úgy élünk ahogy előtte,kívülről tökéletesnek látszik a boldogság,de bennem összetört valami amit ugyan összeragasztottunk,de a nyoma mindig megmarad.