Kinek van igaza?

Két közeli családtagom összeveszett. Anyáról és lányáról van szó. Nem hajlandóak egymáshoz szólni. Alapvetően semmi közöm hozzá, de a lánnyal együtt élek kvázi lakótársként. Anyuka pedig nekem üzenget, hogy csináljak már valamit, tegyek igazságot.

A csaj egyetemista, másodéves lesz. Első év alatt a szülők tartották el, az volt az elképzelés anyuka részéről, hogy ez a lány tanulmányainak a végéig így marad. Viszont a csaj úgy döntött, ő erre nem tart igényt, kezdve innen ő eltartja magát, belefér a meló suli mellett, van ösztöndíja. Ezzel semmi baj nem lett volna, anyuka úgy volt vele, hogy ok, attól még támogatja anyagilag, ha kell.

Az volt a kikötés alapból, hogy ne bukjon semmiből, mert a lány anyja nem pénzeli a csúszást, és ehhez még tartja magát.

Most az történt, hogy a lány melózott nyáron, tárgyfelvétel első napján is. Azzal meg sietni kellene, mert az egy dolog, hogy munka után is felveheti a tárgyakat, de egy csomó hely betelik, tele lenne óraütközésekkel, stb. Így megkérte az anyját, aki aznap szabadnapos volt, hogy csinálja már meg ő. Össze is írta, hogy mit hová, stb.

Anyuka ezt megcsinálta, ám ha már ott volt belépve a Neptunba, megnézte a korábbi jegyeket, amik közt volt két bukás első félévben, ami egy szóval se lett neki megemlítve. Most mélységesen fel van háborodva, elő is vette a lányát, hogy ez mégis mi. Meg nekiállt fenyegetőzni, hogy ennyit az anyagi támogatásáról, sőt, örüljön a lánya, hogy nem követeli vissza tőle azt, amit a második félévben ráköltött, mert ha ezt tudja akkor, akkor biztos nem pénzelte volna.(Itt eltartásról van szó, nem tandíjról, államin van a szóban forgó egyetemista)

A lány meg kiakadt, hogy mi az, hogy a jegyeit nézegeti az anyja, nem erre kérte meg. És különben is, ráépülő nélküli tárgyról van szó, emiatt nem fog csúszni.

Kinek jogos(abb) a felháborodása?