Hogyan lehetne jól felosztani a betegápolási teendőket (időt) két testvér között úgy, hogy mindenkinek maradjon ideje a kiscsaládjára is?

Nem látunk az életetekbe, de így tényleg csak a fizetett segítség az egyetlen tolerálható.

Egyik gyerek sem teheti meg, hogy nyolc hétig totál elhanyagolja a gyerekeit, ennek súlyos következményei lehetnek.

Ha az első gyerek nő, édesanya, az a három kicsi nagyon megsínyli a hiányát. Ha apa, igazából akkor is, ha valamelyik apás, nem beszélve arról, hogy minden a feleségre szakad, aki három kisgyerekkel amúgy is leterhelt lehet. Ez még a házasságra is bélyeget nyomhat.

De a kettes gyereke is hiába nagyobb, mert 14 évesnek is kell a szülője. Tinikorban a gyerekek épp úgy megjegyzik (és minden más korú gyereknél előbb vágják a szülő képébe), ha nincs ott velük.

Biztosan a nagymama sem akarna ekkora gondot okozni, ha amúgy jóindulatú néni.

Milyen mértékben nem tudja magát ellátni? Tényleg szükséges a 24 órás segítség?

Én ekkora lemondást nem fogadnék el a gyerekeimtől.

Családsegítőt/háziorvost kérdeztétek már, van-e lehetőség kijáró segítséget kérni legalább heti pár órában?

Semmi fizetett segítség nem fér bele? 8 hét azért sok, közben kezdődik a suli is, és azért MINDENT nem lehet 8 hétre előre tervezni ennyire fixen, hogy hány órától hány óráig lesz ott vmelyik gyerek. Én lehet inkább heti vagy 2 heti váltásban költöztetném oda a gyerekeket családostul, ha elférnek úgy vagy pl. az egy gyerekes 14 éves gyereke és férje csak el tud lenni egy-két hétig egyedül anya nélkül. A 3 gyerekes más téma, nyilván neki a férje dolgozik, tehát ő csak a gyerekeivel együtt tud oda költözni, illetve ott nehezítő tényező, hogy szeptembertől a gyerekeket legalább 2 különböző helyre ovi/suli vinni-hozni kell. A nappal dolgozó gyereket fizetett segítség tudná helyettesíteni, amíg nincs otthon napközben az anyával.

De milyen jellegű a sérülés? Tényleg kell _folyamatos_ jelenlét anyukád mellett? Nem tud ágyban fekve egyedül eltölteni néhány órát ha enni/innivaló, telefon, tv távirányító, könyv stb. oda van készítve az ágy mellé?

Törött karral a reggeli ellátást követően miért kell ágyban feküdnie? Miért nem tud fotelben/kanapén kényelmesen körbepárnázva ülni néhány órán át, ha körülötte van minden elérhető távolságban, de úgy fel is tudna állni, nem?

Én azért nem vizionálnék súlyos pszichológiai problémákat azért, mert az egyik szülő átmenetileg kevesebbet van otthon a gyerekekkel vagy nagyihoz kell költözni átmenetileg, a 3 évesenk kívül a többiek meg is értik már ezt (egy átlag 14 éves meg aztán pláne nem fog ezen problémázni), de javasolnám, hogy a 2 család összes felnőtt tagja együtt üljön le és beszélje át + fizetett segítséget vmilyen formában vonjanak be. Önkormányzatnál általában lehet ingyen vagy kedvező áron is igénybe venni házi betegápolásra átmenetileg segítőt.

Kicsit túl van ez pörögve, azért egy kéztörésre nem kell 0-24órás felügyelet.

De ha mamánál van hely, akkor miért nem költözik hozzá a nem dolgozó család, még talán az unokák jelenlétének is örülne a nagyi

18-assal egyetértek.

Egy kéztöréses ember gyakorlatilag önellátó. Bőven elég lenne, ha délután felváltva ott lennétek vele néhány órát. Valami rosszul értelmezett gondoskodási vágy miatt alaposan túlliheged a problémát, miközben elhanyagolnád a saját családodat.

Kettesre nézve ez így szerintem nem tisztességes, mivel ez azt jelenti, haza se mehet két hónapig. Egyestől viszont a többlet munkát nem lehet elvárni, főleg nyári szünetben, hiszen pici gyerekei vannak.

Ha csak napi pár órára is, de nincs lehetőség háziápolót fogadni? Vagy milyen jellegű a probléma? Sok szervezet (pl. egyházi) van, amelyik vállalja, hogy napi egy-két órára biztosít kijáró személyt idősekhez. Nyilván nem komoly orvosi ellátáshoz, csak kisebb dolgokban segíteni. Vagy eltartási szerződés?