Mit csináljak egy olyan anyával aki állandóan panaszkodik,hogy rosszul van?

Említetted a pszichológust. Szerintem jó, hogy elmentél egy pszichológushoz, és teljesen igaza van.

Az, hogy anyud mindig áldozat szerepet játszik és még olyan dolgoktól is szenved aminek más rohadtul örülne (elvisznek egy étterembe, kimozdulok és még a fincsi kajámat is fizetik, van társaság is nekem csak seggem kell betenni a kocsiba amivel szintén ingyen és ráadásul kényelmesen szállítanak!!!). Ergó ő valójában nem áldozat. A valódi áldozat a környezete, amelyet így próbál befolyásolni, hogy körbe ugrálja. Miközben egyébként mentálisan tönkre is teszi őket.

Anyud egy felnőtt ember. Egy felnőtt ember magáért felel. Ha lebetegszik, de nem fogad el segítséget és kezelés hiányában komoly baja lesz, az 100%-ig az ő felelőssége. Nekem i van ilyen rokonom, de ő nem állandóan irogat, csak alkalmanként. Felajánlom a segítséget. Rendszerint valamilyen kifogással visszautasítja. Akkor nyugtáztam, hogy rendben, akkor intézd úgy, ahogyan neked tetszik. Ennyi. Erőszakkal nem lehet senkit meggyógyítani.

Ha anyud megint panaszkodik, egyszerűen írd meg, hogy sajnálod, hogy rosszul van. Ha tényleg segítséget akarna, akkor olyantól kérné, akinek van is lehetősége segíteni mert nem a világ másik felén van. Nem véletlen az, hogy egyedül van.

Neked vannak barátaid? Párod? Esetleg velük beszéltél már erről? Esetleg ők segíthetnek megerősítéssel, hogy ebben a szituációban a valódi áldozat Te vagy és egyáltalán nem vagy hibáztatható, amiért nem segítesz valakin, akinek 99%ban nem valós problémái vannak, és segítséget sem fogad el. Édesanyád valószínűleg nem fog változni, és soha nem fogja beismerni, hogy ezzel a magatartásával mások életét keseríti meg, holott segíthetne saját magán vagy legalább elfogadhatná mások segítségét. Neked viszont fontos tisztáznod magaddal, hogy azért nem segítettél, mert nem hagyták. Mert akarta, hogy segíts rajta. Így tehát ez már nem a te lelkeden szárad.

Ha nagyon elfajul a dolog, lehet érdemes egy időre megszakítani a kapcsolatot. Egyszerűen ignorálod az alkalmak zömével, esetleg nagyon ritkán válaszolsz, hogy ne haragudjon, nem volt időd, mert nagyon keményen dolgozol/egyéb dolgod van.

Szerintem még folytatnod kéne a beszélgetést azzal a pszichológussal. Nem dolgod anyukádat megmenteni, és nem kell ettől szar alaknak érezned magad. De mivel ebben nőttél fel, kell egy kis idő, hogy ezt el tudd hinni.

Anyukádnak se ártana egy pszichológus, de nem hiszem, hogy rá fogod tudni venni... Mindenesetre a legjobb taktika, ha feltétlen tartani akarod vele a kapcsolatot, hogy meghallgatod, nem javasolsz neki semmit, csak visszajelzed, hogy érted, hogy rosszul érzi magát. Ha elvárásai is vannak, hogy így meg úgy segítsd ki, akkor szépen meghúzod a határt: felnőtt ember, nagyon sajnálod, de nem fogsz neki segíteni, mert nem akarsz, pont.

Azt próbáltad már, hogy "szia, kösz, hogy mondod, de leszarom?" Tudom, nyers, meg nem mond oda egy ilyet az ember az anyjának, de neki segítségre van szüksége, nem arra, hogy bemenjen a kórházba, hanem szimplán csak figyelemre vágyik, el kellene irányítani pszichológushoz vagy pszichiáterhez, de magától sosem fog elmenni, és mindig te leszel a szar.

Esetleg ignorálhatod az ilyen jellegű üzeneteit, és válaszolhatsz a normálisakra, vagy ha leírja, hogy most épp sárga a lábkörme, akkor figyelmen kívül hagyod, és írsz neki valami random dolgot, hogy "képzeld, velem meg ez és ez történt".

És az öccsét nem zaklatja? Csak téged? egyébként én azt csináltam, hogy tiltólistára tettem a nagymuttert.

13-as voltam.

"Csak akkor azt mondja,hogy én egy önző szemét gyerek vagyok és elmondja az öccsének,hogy hogyan viselkedek vele és majd ő helyretesz."

Igen, ez így szokott menni. Ezeket mind meg kéne beszélned a pszichológusoddal.

Nincs joga anyukádnak semmihez. Ha erőszakhoz folyamodik, ő vagy az öccse, akkor rendőrt hívsz. Minden mást meg figyelmen kívül tudsz hagyni. Telefont nem veszed fel, üzeneteit letiltod stb.