Miért kell állandóan bűntudatot keltenie bennem édesanyámnak,ha néha csak úgy vagyok,és nem csinálok semmit?

Bocsánat, az, hogy nem szereti az anyja, az egy nagyon erős, általam megítélt dolog volt, a sok példa alapján. Az is lehet, hogy nem tudja, hogyan kell jól szeretni, hiszen vele is ez volt.

10,11, köszönöm, hogy ilyen szépen kifejtetted, pont azért érdekelt, mert ugyanígy nőttem fel. Ráadásul nagyszülőkkel is együtt élve, duplán jött ez a minta. De egyszerűen nincs egy darab olyan emlékem sem, hogy valaha is normálisnak tartottam volna ezt. Olyan viszont van, hogy már nagyon kicsi gyerekként is mindig azt gondoltam, ha nekem lesz majd kislányom, én ilyeneket sosem csinálok vele. Mondjuk, mondani sosem mertem, tudtam, hogy ezt nem lehet. Meg, hogy nem teszek különbséget a fiú és a lány között. Már felnőtt mindkettő, de tényleg egész másképp neveltem őket, ránéztem, és ugyanazt éreztem mint gyerekként. És olyan jó érzés volt, ezért nem értettem sosem ezt a mintakövetést. Hogy miért "felejti el" a felnőtt, hogy mi rossz egy gyereknek. Bocs kérdező, kapóra jött, 10, 11, még egyszer köszi.

Szivesen. Valószínűleg a te mikrokörnyezetedben volt olyan ember, aki rávilágított, hogy másképp is lehet. Az is elég hozzá, ha semmit nem mond szinte. Tanár, barát, férj, szomszéd, segítő,.pszichológus. Bárki, aki nem "ugatott le" csak azért mert vannak dolgok, amit máshogy gondolsz. Hanem elhitte, támogatott, valóban te érdekelted. Ennyire egyszerű kijönni az ilyenből. Mégis meg akarja úszni mindenki. ☹️