Számíthatok valaha is jobbra?

2 éve lesz hogy elhunyt nagymamám,akkor mikor megtudtam az az év nagyon rossz volt,azóta sikerült egy kicsit elfogadnom hogy ő már nincs,ez az élet velejárója. De esténként még mindig rámtör a sírás. Még mindig nagyon hiányzik. Főleg mikor megyek azokra a helyekre ahova együtt mentünk. Sajnos nekem ő volt az egyetlen ember aki mindig mellettem volt,nekem nincsenek barátaim,se testvéreim. Rokonaim távol élnek,illetve nem is tartom velük a kapcsolatot. Nem szoktam erről a témáról senkinek sem beszélni,mikor mondtam senkit nem érdekelt,valamint legyintettek egyet és mondták hogy megy az élet tovább.. Igen megy,de nem mindegy hogy hogyan. Könnyű egy olyan embernek akinek vannak emberi kapcsolatai,van jövedéke,szép lakása. Úgy talán még ha fájna is, énis könnyebben elengedném. Sokan mondták miért nem ismerkedem. Sajnos sok ember nincs azzal tisztában hogy az ismerkedés lányként\Nőként manapság nagyon nehéz. Hiába fiatal valaki. Jelenleg nincs is lehetőségem ismerkedésre,a neten próbáltam az valami botrány,eltűnnek nem írnak,. Volt aki azt hitte lelkiszemeteszsák vagyok stb.. Én úgy vélem nem egy játékszer vagyok,ha nem akarnak komolyat ne is írjanak. Szóval nekem sajnos nem volt könnyű ezért töröltem is magam ilyen oldalakról mert nincs értelme. Egy elhunyt személyt helyetesíteni már nem fog senki.. Ti hogyan viseltétek a gyászt,valamint hogyan alakúlt ezután az életetek?