Mi a "receptje" egy jó kapcsolatnak? Ötleteket várok.

1. őszinte kíváncsiság a másikra (a rózsaszín köd ne takarja el a személyiségét, akard megismerni az igazi arcát - ő nem változott, te láttad korábban másnak)

2. elfogadás, elfogadás, elfogadás

3. sok beszélgetés, közös program

4. sok szex

Hát üdv a klubban.Mi több mint 3 éve vagyunk együtt és nehezíti a dolgunkat, hogy távkapcsolatfélében vagyunk.Az én párom sem olyan mint régen, és bevallom én sem, nem is lehet visszaállítani az az állapotot.Emberek vagyunk és változunk.Én sem szeretném, hogy vége legyen, bár nem veszekszünk,nem az az oka,hanem inkább, hogy őt megint más dolgok formálták és engem is,mert van távolság.Én abban bízom, hogy sikerül belátható időn belül összeköltöznünk és akkor megoldódik ez az érzelmi hézag dolog, de akkor sem változtatnám meg és én sem változnék meg soha.Szerintem ha olyan a helyzet,akkor igen is szakíts, mert biztos van valahol valaki, aki pont olyan embert keres mint te:)

22l

Második vagyok:

Az elfelejtettem, hogy elengedhetetlen, hogy mindkét fél akarja és tegyen érte, ne a másikra várjon.

Számomra a legfontosabb az, hogy a nő és a férfi is egymaga tudja és érezze mi a boldogság és ne egymástól várják. Így együtt is boldogak lesznek. Emellet az őszínteség, tisztelet, erkölcs. Tehát minden amiből hiány van :)

Recept:

Végy egy szívnyi szeretetet

Egy marék őszínteséget

Egy marék tiszteletet

Egy elményi erkölcsöt

Tedd ezeket magadévá és gondold majd úgy át biztos ez az a kapcsolat-e amiben teljesen önmagad tudsz-e lenni?

Kívánom a legjobbakat!

Szia!

Én több mint 3 éve vagyok együtt a párommal. Volt ilyen és olyan időszakunk is, de mindig megoldottuk.

Sokáig nem bízott bennem, ez tönkretette a mindennapokat. Aztán jött a "megszokottság érzése"...régebb nem beszéltünk sokat...

Aztán nem tudom, szerintem "felnőttünk" a kapcsolathoz (mert valahogy ahhoz is fel kell nőni), mert remek páros vagyunk. Tényleg...ő a legjobb barátom, a bátyám, mindenem....azt hiszem az teszi ilyenné a kapcsolatunkat, hogy nagyon megbízunk egymásban. Annyira, hogy azt hiszem sokszor még magamnál is jobban bízom benne...és tudom, ő is így van ezzel...tudom, hogy óriási fájdalmat jelentene neki, ha valaha visszaélnék ezzel, ugyanígy persze nekem is.

Tudod, régen mi is sokat veszekedtünk, aztán megtanultunk csendben vitatkozni, a probléma forrására összpontosítani, nem egymás fejéhez csapni dolgokat hirtelen haragból. (régen simán előfordult, hogy ha összevesztünk valahol, otthagytam s kész)

Aztán a másik: Mindent megbeszélünk, de mindent, tudom, hogy mikor mit csinál, mi az ami bántja, mi az amit szeretne, közösek a terveink, álmaink. Azt hiszem ez a legfontosabb, a közös álmok, e nélkül nem lehet csinálni.

Aztán kell szeretet, ami nélkül nem megy. Tolerancia is kell nem is kevés...és fontos szerintem a humorérzék is (jól jön veszekedéskor is:P)...

Kell közös és nem közös program is, kellenek az összebújások, ölelések, csókok...

És még annyi mindent tudnék mondani....

(Elfelejtettem eddig odaírni, több mint egy éve távkapcsolatban élünk, mégis működik, tökéletesen...majdnem:P)