Ha beteg vagy, akkor is elvárja a párod, hogy elvégezd a házimunkát és meleg vacsorával várd? Vagy ilyenkor elnéző veled?

Már maga a kérdés feltevés is értelmezhetetlen számomra.

Nem olyan párkapcsolatban élek, ahol azért csinálunk meg valamit itthon, mert elvárja a másik, vagy ha nem csinálunk meg valamit bármilyen okból, a másik "elnéző" és ettől lesz jó társ. Ha kedvem van főzök, ha nem érek rá, mert más dolgom van, vagy ha egész egyszerűen nincs kedvem, nem főzök. Nem kell hozzá betegnek se lennem. (Ettől függetlenül a legtöbbször van meleg étel az asztalon, de nem azért, mert ezt elvárja bárki is tőlem, hanem mert nekem így tetszik, én így szeretném.)

Ugyanez vonatkozik a páromra is. A legtöbbször megcsinálja a ház körül az összes férfimunkát szabad akaratából, de nem azért, mert én elvárom, hanem mert ő így látja jónak, de ha úgy adódik, akkor nem csinálja.

Mindketten érett, felnőtt emberek vagyunk, nem idomított rabszolgái egymásnak.

Amióta együtt vagyunk, egyszer volt kétoldali tüdőgyulladásom. De ahogy felkeltem, mutatta a kötelező haladási irányt: "vissza az ágyba, ki kell feküdni a betegséget".

És jön, hozza nekem a teát, ennivalót, és még simogat is, hogy el tudjak hamar aludni . . .

Ha náthás is vagyok, amire hazaérek este melóból, már forró teával vár :)

Igen, ez szerintem is így természetes, ennek ellenére nagyon tudom értékelni ezeket a dolgokat, hiszen nálunk otthon ez nem volt termnészetes . . .

20:35-ös vagyok.

Csak még annyit szeretnék hozzátenni, hogy szerintem a kérdező nem kötötte kizárólagosan a lázhoz a "nem-tudok-felkelni" jelenséget. Én lázasan többnyire "túlpörgök", szóval olyankor megesik, hogy nekiállok takarítani, mert akkor van hozzá energiám és még kedvem is (amúgy nem szívesen takarítok, csak ha muszáj).

Viszont voltam már olyan beteg, hogy két (majdnem három) napig csak feküdtem, egész nap aludtam, és még az éjszakát is sikerült átaludnom. WC-re nem kellett mennem, mert alig bírtam enni, néha ment le egy kis keksz teával. Valami erős infulenzajárvány volt. És lázam nem volt, csak hőemelkedésem.

Szóval a láz, meg a "nem-tudok-felkelni" szindróma nem kapcsolódik szorosan össze, mielőtt még valaki belekötne.

Nekem akkor esik le az állam, amikor egy férfi bármikor, bármilyen helyzetben "elvárja", hogy egyedül végezd a házimunkát és vacsorával várd.

Egészséges kapcsolatban nincsenek "elvárások", hanem a felek teljesen természetesen mindketten úgy gondolkodnak, hogy amennyiben mindketten nyolc órát dolgoznak házon kívül, akkor a házimunkát is fele-fele arányban osszák meg.

már eleve gáz egy kapcsolat, amiben elvárások vannak, és kötelező szerepek. ez nem csak egy betegségre vonatkozik, hanem arra is mikor a gyerek éjjel sír, hogy nem csak anyuka kéne hogy felkeljen hozzá, míg a manusz az igazak álmát alussza, majd a nő másnap, mikor összesen aludt kb. 2 órát mosson, főzzön, gyereket neveljen, meleg vacsi az asztalon és estére egy tüzes macává változzon. Ha egy kapcsolatban ilyen megfelelési kényszerek, meg elvárások vannak, az már veszett fejsze nyele!

Ha Te ilyen kapcsolatban élsz, mihamarabb szállj ki!

Ellenben nagyon sok nőt ismerek, aki inkább nem akar egyedül lenni és rabszolgává válik. az ilyeneket nem is tudom sajnálni, pedig sok hasonló siránkozik itt ( nem a kérdezőre gondolok).

Tőlem egészségesen sem várja el. Mindketten ugyanannyit dolgozunk a melóhelyen, otthon pedig nincs én munkám, te munkád. Mindketten addig csináljuk a házimunkát, amíg el nem fogy az összes, a maradék időt együtt töltjük. Senki nem heverészik, amíg a másik gürizik.

Betegség esetén kiszolgáljuk egymást, múlt héten pl. ételmérgezésem volt (hányás/hasmenés), a párom mindent behozott, hogy ne kelljen felkelnem. Természetesen a lakást nem nyalta végig egyedül, nálunk nem dől össze a világ, ha csúszik a takarítás pár napot, mert valamiért nem érünk rá vagy nem tudjuk megcsinálni, de a kaját megcsinálta, a teámat behozta stb.

33 N

"Persze, aki egyedül él annak meg kell csinálnia, de a kérdés azoknak szólt, akik házasok illetve élettársi kapcsolatban vannak!"

Nemcsak annak kell megcsinálni a minimálisat (hogy pl. ne haljon éhen), aki egyedül él, hanem akinek netalán-tán GYEREKEI IS VANNAK. :)

Az is ritka szerintem, amit egy helyen olvastam, hogy 6 hétig lehetőség lenne császár után kifeküdni. Mert a férjnek dolgozni kell, mellette hogyan tudna MINDENT megcsinálni? Lehet, hogy szüleink idejében vagy régebben ez megoldhatóbb volt, a több generációs együttélés miatt (3-4 nő egy házban-udvarban), manapság csak azt mondják a kórházban: 6 hétig a szülés után nem emelni a gyerek (felöltöztetett) súlyánál nehezebbet. Azaz pl. gyereküléssel már ne, de a férj is csak ezt hallja az orvostól, hogy minden más munkára alkalmas!! (Mégha nem is így van.)

Aki írta, hogy segít a leendő anyósának, és a férjével kölcsönösen segítik egymást, ez így fair (SZERINTEM IS, nálunk is így van!), a szavaiból úgy gondolom, majd nagyot fog koppanni, ha ugyanilyen helyzetben az anyós észre sem veszi. (Ha javasolhatom, tisztázza magában az elvárásait!)

Régen kevesebb ilyen fordult elő szerintem, mert a fiatalasszonyon és az anyóson kívül mások is ott éltek velük, nők is, így nem is tudott annyira játszmázni az anyós, másrészt ha mégis, volt elég ember, aki segítsen.

Olyan is van, hogy valaki nem tud felkelni. Pl. várandósan többször leestem a lépcsőről, és gyerekkel a kezemben is előfordult (más okok miatt, mint írtam, mert semmi ilyen egészségügyi dolgom nem volt, ami a kérdésben szerepelt). Fel tudtam kelni, de alakulhatott volna máshogy is. Akkor sem hagyhatja ott a férj a munkahelyét, hogy mindent ellásson, a minimálisat (főzés...stb) meg kell akkor is valakinek csinálni, amíg újra egészséges a nő! Egy férfi pl. akármilyen jószándékú és segítőkész is (mint az enyém), azt vettem észre, hogy pl. sokat meg kell mutatni neki. Vannak dolgok, aminek a helyét sem tudja, hol van, és nem irányíthatsz mindent az ágyból, ha nem találja, van, aminek a helyére biztosan te sem emlékszel...stb.

A pontozásból úgy néz ki, az a megállapítással, hogy a házastársak közötti munkamegosztás egyenlő legyen, a pontozók is egyetértettek, akkor csak azzal nem, hogy vannak olyan helyzetek, amikor mégis rá van szorulva a nő, és muszáj a minimálisat, a tóléléshez megcsinálni. Hogy ne kerüljetek ilyen helyzetbe, erről írtam...

első oldalról a 82 %-osra lepontozott