A családotokban mi a jellemző az idős rokonoknál?

Nekem csak a szűk családdal volt kapcsolatom gyerekként, ez a nagyszülőkig terjedt. Két nagyszülőm viszonylag fiatalon meghalt (60-65 évesen), hirtelen betegségben, egyik az anyai, másik az apai ágról.

A harmadik nagyszülőm 93 volt, de a haláláig ellátta magát, már érezhető volt az enyhe demencia de még azelőtt meghalt mielőtt ápolásra szorult volna. A negyedik nagyszülőm 96 éves volt, csak az utolsó 4-5 évben kellett ápolni. Neki 3 gyereke volt, mindenkinél élt egy darabig aztán végül nagybátyáméknál volt az utolsó 2 évben, a nagybátyám felesége ápoló.

Én 2 dédimet ismertem. Az egyik kórházban halt meg majdnem 90 évesen, pár hét betegség után. A másik olyan szinten demens volt, hogy muszáj volt otthonba adni. Mindkét gyereke dolgozott még, nem tudták volna vállalni a felügyeletét.

3 nagyszülőm él még, ők önellátóak. 4. nagyszülőm nagyjából 3 hónap alatt épült le, pár hétig volt otthoni ápolónő, aki pár órát segített a mamának, aztán otthonba került mikor már 24 órás felügyeletre volt szüksége, de pár nap után meghalt.

Egyik nagymamámat a szíve vitte el, ő teljesen hirtelen, otthon halt meg. Férje több éven át egyre jobban ápolásra szorult, őt keresztmamám ápolta.

Másik ágon nagymamám rákbeteg volt, az utolsó egy hónapban anyukám ápolta otthon. Férje agyvérzést kapott egy évvel a halála előtt, akkor a kórház után hetekig nálunk volt. Utána még otthon éldegélt egymagában. Ahogy romlott az állapota, ismét vissza kellett jönnie hozzánk, de utána már hamar kórházba is kellett küldeni és ott halt meg.

Szüleimről valahogy nem tudom elképzelni, hogy hosszabb ideig ápolásra szoruljanak. Inkább olyan emberek, akik a haláluk napjáig tesznek-vesznek otthonukban, kertjükben.

Egyik nagypapám hirtelen lett súlyos beteg, 3 hét kórház után hazaadták, de másnapra meghalt, 67 éves volt.

Másik nagypapám 76 éves volt, reggel ébredés után beszélgetett a nagymamámmal, aztán egyszer csak nem válaszolt, hirtelen szívmegállás vitte el (amúgy végig egészséges volt, még dolgozott is).

Egyik nagymamám 77 éves volt, ellátta magát, éppen teát főzött, amikor a szívéhez kapott és ott feküdt a konyhakövön, rögtön meghalt.

Másik nagymamám viszont 79 évesen alzheimeres lett, még 8 évig élt, legjobb barátnője ápolta és kötött vele eltartásit (ez így bonyolult, de megvolt az oka, és mindenkinek így volt jó). Illetve: konkrétan ápolni nem kellett, mert nem volt ágyban fekvő beteg, csak hát minden pillanatban figyelni kellett rá.

Apum 71 évesen halt meg leukémiában. Anyum még él, 79 éves, teljesen ép szellemileg is, fizikailag is.

Hát most itt tartunk.

1. nagymama 30 évesen balesetben meghalt. 2. nagymama 68 évesen agyvérzésben. Előtte sem kellett ellátni. (csak őt ismertem)

1. nagypapa 58 évesen agyvérzésben, előtte nem igényelt gondoskodást. 2. nagypapa 59 évesen tüdőrákban, nagymama gondozta rövid ideig.

Semmilyen más rokonom nincs.