Elmondom szappanoperám történetét, mondanál róla véleményt?

2 hete szakítottunk 4 év után a barátommal. 1 éve együtt éltünk, ő azt mondta levegő kell neki, csajozni akar, élni szeretne. Én pedig úgy éreztem kiszerettem belőle, mert nem volt harmonikus a kapcsolatunk, volt már hogy majdnem megcsalt, megpofozott, bár ezek tudtommal csak 1x történtek meg. Illetve szerelmet vallott unokatesómnak, amit tegnap mondott el. Én úgy éreztem túlléptem, összejöttem egy sráccal, akivel már a kapcsolatom alatt alakulgatott valami, de egyikünk sem lépett, mert kapcsolatban voltam.

Most hétvégén összejöttem vele, boldog vagyok, bár ritkán találkozunk, mert távkapcsolat. Volt barátom felvette a kapcsolatot azzal a csajjal, akivel meg akart anno csalni. Pénteken azt hitte ez a csaj kikosarazta, mert nem ment el vele moziba. Utána elmondtam neki vasárnap, hogy összejöttem ezzel a sráccal, mire ő kibukott, hogy ő nem így tervezte, ő csak meg akarta tudni, milyen ha hiányzom neki, mert én ezt nem engedtem a 4 év alatt.

Hétfőn eljött hozzám egy csokor virággal és azzal, hogy ő vissza akar kapni. Azóta bánt, hogy ő még szeret, de én úgy érzem, már nem tudnék vele boldog lenni. Ha nem tudnám, hogy ő nem akart szakítani, csak szünetet, akkor nem is gondolnék úgy rá, hanem csak a jelenlegi páromra koncentrálnék.

Tegnapelőtt este addig mondta, hogy beszélni akar párommal, hogy párom mondta neki, hogy hívjam be a beszélgetésbe (hanggal beszélünk). Ott elmondta páromnak, hogy mikre vigyázzon nálam, és hogy milyen hibák voltak a kapcsolatban.

Meg fogjátok kérdezni, és végiggondoltam, úgy gondolom jól döntöttem, most boldog vagyok ezzel a fiúval, és nem vagyok biztos benne, hogy volt barátom változása meddig fog tartani, ha össze is jönnék vele. Mert ő azt mondja megváltozott, mert rájött milyen, ha elveszít, bár a 4 év alatt ritkán mutatta, hogy szeretne. Most barátok vagyunk, nem álltatom, hogy még összejöhetünk a közeljövőben, de azt sem mondtam neki, hogy nincs esélye, mert ki tudja mit hoz a jövő.

De ha elképzelem magam vele, akkor nem tudok mosolyogni, és nem tölt el boldogsággal, hogy vele vagyok. Ha páromra gondolok, akkor mosolygok, és hiányzik. Akárhányszor beszélek vele mindig boldog vagyok, és soha nem tudok haragudni rá, míg volt barátommal mindig veszekedtünk.

Szerintetek jól döntöttem, hogy a hétfői belépő után nemet mondtam neki, és a jelenlegi párommal maradtam?

Most eléggé bánt a lelkiismeret, hogy volt barátom máshogy tervezte, és én keresztülhúztam, de én is akartam a szakítást, nem csak ő, és szeretem ezt a srácot, akivel vagyok.

21/L