Tényleg ennyire megdöbbentő, hogy nem a szüleimnek akarok gyereket szülni?
Szóval a szüleim nagyon jól állnak anyagilag, mondhatnám úgy is,hogy gazdagok. Nekem is megadtak mindent. Nászajándékba házat kaptunk a férjemmel, van autónk stb. Egy éves házasok vagyunk, én 27 vagyok, a férjem 28. A gyerekvállalást eddig nem tekintettük napirendi pontnak mert én jelenleg minimálbért keresek, igaz a férjem többet! Már egy jó ideje mindenki kérdezgeti, hogy mikor lesz gyerek. Mondtuk, hogy várnánk még, mert nekem 8 órás munkahelyem kb. fél éve van, előtte csak 6-ra tudtak bejelenteni, és hát a nekem kiesik még ez a kevéske kis fizum is, bajosan jövünk ki egy babával. Erre mindenki elképed,hogy de hát majd segítenek a szüleid. Ilyenkor mindig szépen elmagyarázom, hogy bőven eleget segítettek eddig is, és nem nekik akarok gyereket szülni, hogy ők tartsák el. Eddig is bosszantott, de most kiakadtam. Anyukámmal beszélgettünk, és mondta, hogy az egyik baráti összejövetelen az egyik "barátnője" szabályosan ki volt akadva, hogy miért nem vállalunk gyereket ilyen biztos anyagi háttérrel, meg hogy biztos még bulizni akarunk és azért nem, meg ezek a mai fiatalok stb. Szegény anyu megszólalni sem mert. Hát ezen tényleg felcsesztem magam.
Miért olyan nehéz elképzelni, hogy szeretnék MI mindent megadni a gyereknek, ami tőlünk teli, és nem a nagyszülőktől elvárni. Ettől függetlenül pont most beszéltük meg, hogy tavasz-nyár körül nekilátunk a babának, mert már kibuliztuk magunkat, megtettük, amire kettesben vágytunk, jöhet a gyerek!
Kérdés, hogy más így gondolja, és én látom rosszul? Hogy gazdag szülő lányának rögtön szülni kellene, mert hát ott vannak a szülők? Csak már annyian jöttek ezzel,hogy kezdem azt hinni, az én értékrendemmel van baj!
Figyelj, anyunak volt egy nagynénje - neki egy vele született betegség miatt soha nem lehetett gyereke -, egyik kedvenc rokonom volt, sajnos már nem él. Faluról költözött Pestre a férjével (közelebb volt a kórház). Ő az a típusú beteg volt, akit soha nem látsz nyafogni, mindig mosolygott, soha nem hallottam panaszkodni, tudta, hogy beteg, és hogy az viszi majd el, de teljes életet élt. Eljárt vásárolgatni, sétálni a városba, dolgozott is.
Egy panelban éltek, és mikor fiatalabbak voltak (bőven a rendszerváltás előtt), a vénasszony unatkozó szomszédai jobb dolguk híján figyelgették, mit csinál, mikor megy el, mikor ér haza, megjegyzéseket tettek rá. Hát ő is megunta.
Egyszer egy ilyen beszólásra, hogy "mégis hova megy", azt válaszolta, hogy: "baxni"... Na, utána elmaradtak a beszólogatások, és végre nyugtuk lett. :-)
Szóval ha piszkálódnak, válaszolj valami olyant, hogy meglepetésükben köpni-nyelni ne tudjanak, de ne szállj vitába. :-)
Én nem teljesen értek veled egyet.
Abban igazad van,hogy ha te akatrod nevelni akkor el kell fogadni.
De abba nem gondoltál bele,hogy a nagyik szeretik kényeztetni az unokát,megvenni neki amit csak lehet?
Ez nekem kicsit ugy hangzott mintha teljesen el akarnál határolódni anyudéktól,lehet ez nekik rosszul esik és lehet már nagyon unokázna.
Ráadásul lehet a férjed is ne adj isten munkanélküli,amikor te gyeden vagy,akkor ki fog segiteni?
Persze,hogy anyu.
Nyugodtan pontozz le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!