Tényleg olyan borzasztó idősotthonba adni a szerettünket?
Van egy nagymamám, aki hála égnek közel 80 évesen -azon kívül hogy nem tud nagyobb távokat megtenni a szíve miatt- teljes életet él. Nagyon közeli a kapcsolatunk, legalább hetente találkozunk (ha csak a munkám miatt egy-egy hét be nem sűrűsödik), és meglepett azzal amit mondott.
Azt kérte tőlünk, hogy amint olyan állapotba kerül hogy nem lesz önellátó, keressünk neki egy jó idősotthont (hála istennek a pénz nem probléma), és természetesen találkozzunk amennyiszer lehet, de nem akar a terhünkre lenni, és nem akarja hogy nagyon kiszolgáltatott állapotban lássuk (pl mi pelenkázzuk). Ráadásul ott van orvosi felügyelet is, bármi baj van azonnal tudnak segíteni, és a saját korosztályából valókkal konkrétan állandóan társaságban van, szerveznek programokat, és nem egy ágyban fekve, haszontalannak érezve magát fog telni az utolsó időszaka.
Belegondoltam hogy ha én lennék idős, én is ugyanezt akarnám. (Ismét mondom, nem egy magyar állami otthonban, hanem ahol van színvonal)
De miért ítélik el az emberek azokat akik idős szüleik/nagyszüleik mellett nincsenek ott 0-24, feladva a saját életüket, munkájukat, hanem inkább ilyen helyen próbálják meg méltóságossá tenni az utolsó időket? (Persze nem úgy, hogy na akkor szevasz, pénzt adunk meg karácsonykor benézünk, hanem valóban állandó kapcsolatot tartva, naponta telefonálni és legalább heti 1-2x bemenni hozzá)
Nektek mi erről a véleményetek?
Ha pénz is van rá, és ő is ezt akarja, akkor szerintem teljesen OK.
Szakértő kezekben, állandó felügyelet mellett lenni nagy biztonságot adhat neki.
AMúgy elég sok hasonló kérdés volt már, és itt is meg fognak jelenni azok a trollok, akik majd 20x leírják, hogy "szemétbe dobod" az idős rokont. :((((
Pedig messze nem ilyen egybites a történet....
Nem gáz. Senkitől sem várható el, hogy egyfolytában idős rokona mellett üljön, és ne dolgozzon és ne csináljon semmi mást sem. Én sem várnék ilyet senkitől sem.
A nem magán otthonok között is elég nagy a szórás minőség tekintetében. Szóval lehet normálisat találni.
Mi is megkűzdöttünk ezzel a lelkifurdalással.
De a nagyi halála után, a nagypapám egyedül maradt.
Kb egy év alatt teljesen befordult, pedig mentünk hozzá rendszeresen de a nap nagy részében nem volt kihez szólnia, ez persze az egészségére is ráment.
Hozzánk költözni nem akart, ugye a nem akar a terhünkre lenni.
Így közös megbeszélés alapján otthonba került, és kb 3 hónap alatt a papa kivirult és újra tudott nevetni.
Most a vírus alatt nagyon nehéz volt, mert nem tudtunk bemenni hozzá, de a 82 éves nagypapám megtanult videochatelni az ápolók segítségével.
Hetente orvosi ellenőrzés van, kétféle menüből választhatnak, járnak buszos kirándulásra, kiállításokra, van nagy kert, jár hozzájuk fodrász, masszőr, kutyás gyógytornász, sakkoznak, kártyáznak, ha megunja elvonul a saját kis apartmanjába.
7-10 naponta megyünk hozzá, 1-2naponta beszélünk, és minden hónapban egy hétvégère hazajön hozzánk.
Szerintem mi ezt itthon nem tudnánk neki biztosítani.
Ha valaki ezért elítél, hát tegye
"De miért ítélik el az emberek azokat akik"
Mert ez nálunk valami divat vagy hobbi. Mindenki elítél mindent és mindenkit és annak ellenkezőjét is.
Amúgy nem lehet otthonba "adni" valakit, aki nincs gondnokság alatt. Ő egyezik bele, hogy bemenjen és írja alá a szerződést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!