Halt már meg "fiatalabb" közeli családtagod váratlanul?
Senkit sem akarok megbántani, vagy életkorhoz kötni, hogy mi számít fiatalnak, de pl. a 70 éves nagyszülő váratlan betegsége és a halála más kérdés.
70 évesen sem öreg az ember egy 85 éveshez képest, de sajnos annyira nem váratlan ha valaki ennyi idősen meghal.
Olyan váratlan halálesetre gondolok amikor az illetőnek még évtizedekig lett volna lehetősége élni az életkora alapján.
Gyorslefolyású betegség, öngyilkosság, baleset, amikor az életvitele sem utalt arra, hogy nem fog sokáig élni.
Ha valaki úgy érzi, hogy megosztana ilyen dolgot, ezen belül is az érdekelne, hogy a család hogy viselte akkor, és hogy viseli az idő elteltével?
Illetve, hogy miért történt a haláleset?
Előre is köszönöm ha valaki válaszol a kérdéseimre.
Anyukám testvére, 37 évesen, betegség.
Egy barátnőm, 35 évesen, autóbaleset.
Volt évfolyamtársam, 20 évesen, autóbaleset.
Egy középiskolai haver, 24 évesen, túladagolás.
Igen.
A 3 éves unokaöcsém (veleszületett szív proléma) és egy unokahúgom, ő 1 hónappal a 8.születésnapja előtt. (leukémiás volt,de agyi infarktust kapott.)
Nem család.
Egy volt osztálytársam halt meg 17 évesen.
Jóban voltunk, sokat jelentett nekem. Tiniként olyan téveszméktől rettegtem, hogy engem nem szeretnek. Ő mindig olyan örömmel köszöntött, amikor betévedtem a suliba, mindig megkönnyebbültem. Nem mertem beszélhetni, de ez nem zavarta, beszélgetett ő velem így is. Pedig egy menő srác volt.
Másik suliba mentem. Rám írt, és mondta, hogy jó lenne találkozni, én őrültem neki, volt kedvem. Makd. Még ráér.
Pár hónapra rá a születésnapiján összeesett és kómába került. Egy hét múlva lekapcsolták a gépekről, tudták, hogy nem fog magához térni.
A családja nagyon bezárkózott, a hamvait haza vitték, csak ennyit tudok.
Minden évben számoltam. Fájt, hogy sose tölti be a 18- at, a 19- et. Ennek már 13 éve. Vagy 9 évig sírtam amikor eljött a születésnapja. A fényképe még mindig az irataim között van. Nehezen engedtem el, nagyon megviselt hosszú ideig. El sem tudom képzelni milyen ezt anyaként, apaként, twstvérként megélni. Én felnőttem, változom, ő meg ugyan olyan marad, ugyanazokkal az álmokkal. Megsemmisítő érés.
Több is:
Másodunokatestvéremre ráborult a szekrény 3 évesen
gyermekkori barátomat megkéselték egy aluljáróban 17 évesen
másik gyerekkori barátom öngyilkos lett 21 évesen
unokatestvérem kislánya 4 évesen leukémiában
3 volt osztálytársam: leukémia, öngyilkosság, autóbaleset
Unokabátyám vonatbaleset
Jó ismerősöm volt a West Balkán baleset egyik áldozata
Anya 42 évesen.
Apa összetört, én tartottam benne a lelket (általános iskolásként).
Nagyon nehezen állt fel, de sikerült.
Túléltük :)
Eltelt húsz év, nincs nap, hogy ne gondolnék anyára, de az élet megy tovább, az idő pedig segít átlendülni a gyászon.
Ezen kívül egyik ismerősöm 21 évesen, de 180-nal száguldozott, szóval őt nem sajnálom. Legalább nem mást ölt meg.
Huszonéves unokatesóm öngyilkos lett (az oka soha nem derült ki)
Harmincas rokonnak autóbalesete volt, látszólag karcolás nélkül megúszta. Kicsit később az otthonában összeesett és meghalt, kiderült hogy vérrög képződött.
Másik rokont az ötvenes éveiben győzte le a rák.
Plusz őt nem ismertem személyesen, de egy nagyon kedves ismerősöm 5 éves unokája halt meg daganatos betegségben nemrég. :(
----
Minden válaszolónak sok erőt kívánok, valóban sokszor nem is lehet igazán feldolgozni, csak megtanulni együtt élni a történtekkel... :( ♥
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!