Szerintetek nagyon rossz amit gondolok?

A nővérem barátja hozzánk költözött. Megbeszélték hogy addig maradnak amíg nem talál munkát és nem lesz meg nekik az albérletre a pénz. Már 2 hónapja nem talált munkát. Itt már kezdték unni. A 3. hónapban talált munkát, de kirúgták. Egy idő után kiderült, hogy azért rúgták ki mert már az első napon beszólt a főnöknek és táncolt munkaidőben. Ez azért nagyon kiakasztó volt. A szüleim dolgoztak hogy segítsék őket ő pedig hálátlan módon nem becsülte meg a munkahelyét. Itt már nem tudtam őt megtűrni. Útalatot éreztem. Ahogy a szüleim is. A nővéremet pedig nem értettem hogy egy ilyen felfogással hogy tud együtt élni. Ezek mellett pedig nagyon sokat veszekedtek. Amit mindenkinek hallgatnia kellet esténként. A szüleim már ott tartottak hogy kidobják őt. Viszont a nővérem talált neki munkát és elkezdett dolgozni. 4 hónapja már ott volt. Hónapokkal később a nővérem rosszul lett. Csak ketten voltak otthon a barátjával. A szüleim arra jöttek haza hogy allig kap levegőt a nővérem, a barátja pedig nyugodtan nézte a tévét. Ekkor hívtak a szüleim a mentőt. A szüleim kiabáltak a barátjával és csúnya szavakkal illették amiért ilyen semmilyen módon reagált a helyzetre. 1 hét után kiengedték és elbeszélgettek nővéremmel. Elmondták neki hogy úgy érzi a barátja csak azért van itt mert nincs hova mennie. Csak azért van itt mert itt "eltartsak", és hogy nem is szereti őt. Hiszen egy szerelmes ember nem így reagálna barátnője fuldoklására. Egy idegen emberre nem reagálnank ilyen módon nem hogy a szeretteinkre.. Tuti baj van az elméjével. Apu kiabált a barátjával hogy ő a feleségét soha nem hagyta cserben és mindíg mellette állt. Mindig dolgozott és ment előre. Ő pedig csak leszar mindent . Úgy éreztük hogy végre felfogja a nővérem hogy mi a helyzet. DE ne csalódni kellett. A barátja felvette a nagy aggódó empátiát és beetette őt hogy törődik vele. Ezután hallottam olyant is a barátja szájából hogy apurol beszél. Azt mondta hogy mivel faluban lakunk így persze hogy könnyű volt apunak vigyáznia anyumra hiszen soha életükben nem mentek sehova. Azt is mondta hogy mikor megszülettünk akkor anyum nem is dolgozott és hogy így persze könnyű volt vigyázni rá hogy nem ment sehova. Ez az idióta pöcs mielőtt nem kapott munkát, 4 hónapig ingyent élt nálunk. A kajába sem adott bele( nem mintha sajnálnánk azt a napi 3 tál ételt) a rezsibe sem. Aztán apuek meg mindenki munkát kerestek neki hogy jó legyen neki. A f*sza alá raktak mindent. Na és mi a hála? Így beszél a hátuk mögött. Hogy lehet azt összemosni hogy egy anya aki szült az otthon marad a gyerekeivel és neveli őket, azzal hogy ő nem dolgozott és akkor dolgatlan. Miközben ő egy ingyen élő volt a házunkban. A családom jószívűségét kihasználva. A nővérem nem mondott erre semmit. Mintha nem is hallotta volna hogy a szüleit lenézik. Egy olyan ember aki életképtelen. Egy kis ideig együtt voltak még aztán a barátja elment. Eközben a barátjának sikerült pénzt keresnie és nővérem mellett egy tanfolyamot is sikerült letennie. Na és milyen jó neki nem? Eltartották, szerzett pénzt, lerakott egy szakmát. Aztán lépett :)))) A szüleim megmondták neki hogy soha többet nem teheti be a lábát hozzánk. Eltelt 3 hónap. Időközben a barátja pénz nélkül maradt és a valahol messze volt ahol a földön aludt és nem volt semmije. Aztán hirtelen eszébe jutott hogy amúgy szereti a nővérem :)) Ezért megírta neki hogy szereti. A nővérem ez időben csak sírt és szomorú volt miatta amiért elment. Majd apu rászólt hogy milyen nő hogy egy olyan ferfiert sír aki kihasználta és lehúzta. Majd nővérem kiakadt hogy ő azért depressziós mert hogy kiskorában nem törődött vele senki. Na és a szüleimet hibáztatta a jelenlegi mentális helyzetéért. Ezek után elkezdett sírni. Apumnak elege lett belőle. Azt mondta neki hogy innentől kezdve leveszi róla kezüket. Úgy halnak éhen ahogy akarnak. Ha ő vele akár boldog lenni egy olyan emberrel aki lehúzza őt akkor ő nem áll e közé. Hajrá. Szóval a barátjának sikerült visszakerülnie hozzánk. Viszont most már semmiben nem segítenek neki a szüleim. Úgy rontsak el az életüket ahogy akarják. Engem viszont nagyon zavar hogy itt van. Olyan hatalmas utalatot érzek bennük hogy csak átkozom őket és csak a rosszat kívánom nekik. A mai nap a nővérem intézett neki egy biztonságiőr állást. Interjúra megy . Viszont én azt kívánom hogy ne sikerüljön neki és ez miatt úgy érzem hogy isten szemében rossz vagyok. Hogy amiért atkozom és rosszat kívánom rossz vagyok. Azt kívántam reggel is hogy ne sikerüljön neki és maradjanak pénzt nélkül. Ami amúgy nagyon csúnya dolog de jelenleg ezt az útalatot érzem.