Lehet még esélyem arra, hogy legyen valakim?

mindjárt 19 vagyok, és nekem sem volt még. Nem azért, mert nem kellek senkinek, hanem mert én nem voltam szerelmes. Nagyon sok barátom van, imádom az embereket, nagyon jól el tudok lenni a fiúkkal is - de nem éreztem, hogy valakitől többet szeretnék, mint barátság. Egyszerűen nem találtam még ilyen személyre - nincsenek nagy elvárásaim sem -, de nem akarok azért összejönni valakivel, hogy legyen már... az nem én lennék.

Persze nem jó látni, hogy mindenki pasizik, én meg nem, na meg kifejezetten utálom, hogy mindenki olyan szemeket meresztget rám, mintha valami földönkívüli lennék, mert nincs barátom - de már nem érdekel. Hiszek a szerelemben, és jön majd,amikor jönni akar. Tudok várni, ha kell.

Ha ez komoly, akkor te tényleg nagyon befordultál... Sokat beszélgetek emberekkel, lányokkal is, és elmondhatom, hogy ma is élnek 19 évesek úgy, hogy még nem volt senkijük, sőt, még szüzek. Azért, mert így alakult, s nem győzöm nekik magyarázni, hogy ettől ők még teljesen normális emberek, nem rosszabbak, nem érnek kevesebbet mint bárki más.

19 évesen van a legtöbb esélyed arra, hogy legyen valakid. Ehhez azonban nyitottabbnak kell lenned, amihez pedig megfelelő önismereti szinten kell legyél. Tudnod kell, mire vagy képes, mennyire vagy szép - és el kell tudnod fogadni. Amint magabiztosabb vagy, rögtön lesz valakid. Nem vagy szánalmas. Akik piszkálnak ezzel, azok felé nem tartozol magyarázattal. Egyszerűen a te életedben még nincs itt ennek az ideje. Ezt késlelteted mondjuk azzal, ha folyamatosan van "kiszemelted". Az a tapasztalatom, hogy ha valaki állandóan lefoglalja a gondolataid, ez elijeszti azokat, akik közelednének. Vagy tegyél azért, hogy a kiszemelt észre vegyen és történjen végre valami, vagy engedd el őket és adj teret olyannak, aki téged vett észre.

32/n

Tudod csak megerősíteni tudom az előttem szólókat, semmiabnormális nincs ebben, az teljesen természetes, hogy vágysz rá, de minél többet vágysz rá, annál jobb lesz, mikor rád talál. Gondolj bele mennyi szeretetet fog kapni tőled az a szerencsés fiú, annyit, hogy alig győzi majd visszaadni, és egy tartós kapcsolatnak ez jó alapja lehet. ;)

Amúgy együtt is érzek veled nagyon, mert bár nekem 17 éves koromban volt az első hosszú kapcsolatom és 21 éves koromig tartott, aztán úgy 1 éve szakítottunk végleg és ez az elmúlt egy év katasztrófa volt. Teljesen beépültem az ő életébe, az ő baráti körébe, és amikor szakítottunk TELJESEN egyedül maradtam, depressziós lettem, és teljesen esélytelennek láttam magamat egy új kapcsolatra, mert elég kicsi az önbizalmam. Már öngyilkos akartam lenni, mikor a mostani párommal megtaláltuk egymást, és egészen az utolsó pillanatig, míg szerelmet nem vallott nekem úgy voltam vele, mint te most, hogy én nem kellhetek senkinek és magányos lesz az életem. Tényleg így gondoltam és éreztem, aztán mégis!

Semmit nem kell erőltetni, te ilyen vagy és így teszed színesebbé a világot!

A 10:55-ös vagyok. Egy barátnőmről mesélnék, akivel szerintem sokan cserélnének derékbőséget vagy lábhosszt és formát, jómagam is. Cserfes, nem fél ismerkedni, nyelveket beszél, világlátott, feltalálja magát mindenhol, sok barátja van, sokan szeretik, mert valóban szeretetre méltó, segítőkész. Nincs hercegkisasszony pofikája, teljesen átlagos az arca. Évek óta max. futó kalandjai meg távkapcsolatai vannak csak, ha vannak. A sok kudarc ellenére azonban mégsem adja fel, tovább keres, ismerkedik.

Jó pár közös férfi ismerősünk van, akik között akadnak facérak, csapták is a szelet neki meg nem is. Kérdeztem, árulják már el, mi a baj vele? OK, magas fokon ég, pörög, de vannak hozzá illő férfiak ettől még. És erre azt a választ kaptam, hogy az vele a legnagyobb baj ami elriasztotta őket, hogy annyira akarja, annyira kínálja magát (jó értelemben véve), hogy nekik nincs semmi dolguk, a hódítás kedvét veszi ki belőlük ezzel.

Tehát az sem jó, ha nagyon zárkózott vagy és az sem, ha teljesen nyilvánvaló, hogy kész vagy párkapcsolatra és teljesen zöldre állítod a lámpát... nem egyszerű ez, ráadásul figyelembe kell venni az aktuális királyfi habitusát is, hogy neki hogyan is jelezz vissza, hogy értsen a szóból.