Azt hiszem teljesen ki vagyok idegileg és félek, hogy összeroppanok, ha nem változtatok. Tudom mit kellene tenni. De hogyan?

Szűz jegyben született, nem oroszlán.

Nem anyuka elkényeztetett fiacskája egyébként. 15 éves volt, amikor ide kiszökött, magyarul disszidált Erdélyből. Azóta egyedül él illetve 3 éve velem. Semmit nem beszélt angolul és nagyon nehezen mindenféle szaros munkákat kellett végeznie. Anyukája még kiskorában meghalt, apukája nagyon keményen bánt vele és a bátyjával is.

Már 21 éve él itt. Most 36 éves és ebből 18 évet teljesen egyedül élet. Senkihez és semmihez nem alkalmazkodott, mert nem kellett.

Azért nem akarja, hogy elmenjek dolgozni, (mert bár van főiskolai diplomám és mellette egy szoftverüzemeltető és egy programozó szakmám, illetve egy magyar újságnak irok tudósitásokat hetente) mert nem tudok úgy beszélni, hogy egy normális, végzettségemnek megfeleő munkát találjak. Irodában, bankban vagy valami hasonlót. És nem akarja, hogy mint ahogy ő annak idején, én is szar munkákat kapjak. Pedig még valóban, takaritani is elmennék.

Egyébként irta valaki, hogy miért jöttem ki, ha nem beszélem a nyelvet.

Kedves válaszolónak mondom, hogy egy középfokú C tipusú nyelvvizsgával jöttem ki, de sajnos itt kellett rájönnöm arra, hogy a magyar nyelvoktatási rendszer olyan szar, hogy egy otthoni középfokú nyelvvizsgával még a boltban kenyeret sem tudsz kérni.

Olvasni, irni tudok és értem is, csak beszélni nem tudok. És itthon nagyon nehéz gyakorolni egyedül.

Végül is tegnap feladtam egy hirdetést és egyre meg válaszoltam. Talán lesz belőle valami.

A gyereket azért nem akarja, mert akkor nagyobb lakás kellene, több pénz és neki a jelenlegi két munkahely mellett még többet kellene dolgozni. Nem beszélve arról, hogy a gyereket már nem fedezné a biztositásunk és annyira azért nem keres jól, hogy egy terhességet, szülést és utánna mindenféle orvosi számlákat kifizessen. Sajnos itt, ha nincs biztositás, nagyon sokba kerül az orvosi ellátás.

Semmilyen szinten nem akarja, hogy én is beszálljak és közösen vigyük a terheket, költségeket. Szerinte egy férj kötelessége, hogy a feleségét el tudja tartani. Számára megalázó, hogy a feleségnek dolgoznia kelljen, Anyukája sem dolgozott, mert apukája eltartotta. Sógornőm sem dolgozik, otthon van, mert a férjem bátyjának szintén ilyen a felfogása.

Csak ellenben a sógornőmmel, engem nem elégit ki, hogy műkörmöshöz, fodrászhoz járjak és buta liba barátnőkkel kávézzak egész nap a Dunkin Donutsban. Pedig hivtak már magukhoz, de nem éreztem jól magam velük.

Ha el akarok menni, nem ellenkezik. Csakhát nincs kivel elmenni. Beiratkoztam egy könyvtárba és néha odajárok. A kocsit is el szoktam vinni és csak úgy autózok a nagyvilágba. Ezért kaptam tőle egy mobilt is, hogy ha eltévednék, tudjak szólni és értem jöjjön.

Szóval szerintem nem olyan rossz, mint ahogy leirtátok. Szerintem nagyon sokáig élt egyedül és nem tud alkalmazkodni és nem tud kompromisszumpot kötni. Ugy gondolja, egy asszonynak otthon a helye, mert igy nevelték. Amikor mondtam neki, hogy dolgozni akarok menni, akkor egyszerűen nem értette, hogy miért nem jó nekem itthon, mikor más örülnek, ha nem kellene dolgoznia.

De én otthon is dolgoztam, egyedül éltem és eléggé aktiv életem volt. Jó volt eddig, hogy ittohn kipihentem magam, csak ez most már kezd az unalmassá válni. Az meg nem elégit ki, hogy a msn-en és a skypon beszélek a barátnőimmel.

Most aza jó, hogy ennek a magyar újságnak tudok irni és igy valami értelmeset is csinálok.

Ezeknek a fényében, mit tanácsoltok?

Hát ez az! Ugyanez az én véleményem is. Miért ilyen nehéz megérteni, hogy nem vagyok a sógornőm, akinek elég ha vásárolni megy naphosszat, nekem meg nem elég?

Minek vegyem a flancosabbnál flancosabb ruhákat, ha úgyis csak szabadidő ruhában ülök otthon és játszom a házitündért.

Na most telt be a pohár nálam. Nem szép, h pont karácsony előtt, de ez van.

Köszönöm mindenkinek a tanácsot!

Nem-nem-nem. Félre értesz. Én bármilyen munkát elvállalnék. Legyen az baby sittelés vagy takaritás.

A férjem az, aki szerint ezek szar melók, mert annak idején ő ilyeneket csinált. És szerinte ne alacsonyodjak le a diplomámmal ilyen munkára.

De igazából én tojok a diplomámra, mert nem ér semmit. Közgazdász és közgazdászból tengert lehetne rekeszteni. Inkább lettem volna fodrász vagy pedikűrös. Késő bánat.

De azt is irtam, hogy tegnap már adtam fel hirdetést és egyre meg válaszoltam is.

Én akarok változtani, mert érzem, nem jó irányba megy az életem.

Eddig is éreztem, de anyám és a többi nőnemű a családban, mind mondta, h milyen jó nekem, hogy eltart a férjem.

Persze, jó. Csak épp nem elégit ki. Régen mászkálós, barátnőzős, kirándulós csaj voltam és lett belőlem egy unalmas háziasszony.

De fiatalnak érzem ehhez a szerephez magamat és váloztatni fogok.

Igazából a véleményetek érdekelt, hogy szerintetek is milyen jó nekem vagy mégsem.

Mégis igaz a mondás, hogy a pénz nem boldogit!