Amire készülünk nem szép dolog, de már a család nem bírja ezt tovább.Mit és hogyan tennétek a helyünkben ebben a helyzetben?

Egyszerűen el kell küldeni, záros határidővel.

Ha hazamegy hazamegy, ha albérletbe, akkor oda.

Azt a "szaros 200ezer nettót" én ugrálva boldogan venném pályakezdőként. Milyen munkára adnak ennyit? :-D

Hülyegyerek, komolyan, küldjétek haza, ha ilyen, akkor lesznek szívesek a szülei elviselni és nem másra átruházni azt, ami az ő dolguk lett volna a gyerek születésétől kezdve. Ha rendesen nevelik, és rendesen belenevelik az értékrendeket, akkor ugyanis nem ilyen lenne.

Egyertelmu, hogy nem eloskodhet rajtatok. Beszeltetek mar a szuleivel? Ok mit mondanak, ugy latszik egyaltalan nem erdekli oket a gyerekuk. Ez nagyon szomoru, de nagyon komolyan, eroteljesen lepjetek fel a sajat erdeketekben vele szemben, ertessetek meg vele, hogy nem eloskodhet tovabb nalatok. A szuleivel beszeljetek, es mondjatok el azt, amit itt leirtal.

Egeszseges, stramm srac, miert nem megy ki pl. kulfoldre dolgozni? Kulonben pedig nem kell hogy elmenjen 200000Ft-ert dolgozni, eleg, ha minimalberert megy el.

Pakoljatok ossze a cuccat, mondjatok meg hogy elkell koltoznie, vagy meg ezt sem birja felfogni? Es a szuleivel mindenkeppen beszeljetek, mert jol lepasszoltak hozzatok a sracot, persze igy konnyebb volt "tuladni" rajta! Nem a ti dolgotok, felelossegetek ez, rendezze az eletet.

Az a "szaros kétszázezer" másnak egy álomfizetés lenne. Én már akkor tapsikoltam, amikor annyi túlórám jött össze, hogy életemben először 100 ezret vihettem haza.

Az ilyen élősködővel nem szabad finomkodni. Meg kell neki mondani kerek perec, hogy nálatok mindenki keményen dolgozik, ő az egyetlen aki lógatja a lábát és ezt nem tűritek tovább. Nem vagytok kötelesek eltartani egy felnőtt embert, főleg, ha egyszer nem a te szüleid gyereke.