Akinek az apukája vagy anyukája nagyon utálja a párját/ vagy ő az akit utálnak hogy kezeli ezt?

Engem nem kedvel párom apja. Tojom le. Ő egy beképzelt alak, diplomás és ezért lenéz engem, mert én nem leszek az... Nagyon fenn hordja az orrát, pedig már vagy 5 éve nem is dolgozik, csak otthon mereszti a seggét, a feleségének se segít, nem mosogat el maga után, blabla...

(semmi bajom a diplomásokkal amúgy, párom is az, meg legjobb barátnőm, mielőtt valaki ezért a torkomnak esne)

20/L

engem nem csíp az uram anyja. ez van, túlteszem magam rajta.

jó esetben csak sátoros ünnepeken találkozunk.

esetleg felhív, de kizárólag akkor ha nem tudja elérni a kisfiát a saját telefonján.

amúgy meg úgy kezel, mintha nem is léteznék. az érzés kölcsönös.

egyedül attól félek, hogy mi lesz, ha majd születik csemete. remélem nem lesz hiszti, és a kis drága férjecském nem aszogat majd minden alkalommal, hogy hordjuk az anyukájához a gyereket...

Első vagyok: mi 4,5 éve vagyunk együtt. Eleinte ment a balhé miattam, de mára nyugi van, csak a háttérben mennek morgások.

A legdurvább az volt, mikor az anyja poénból leszidta a férjét, és mesélte barátom, hogy lecs.szte a feleségét, hogy meri egy idegen előtt szidni... Akkor már bő 3 éve együtt voltunk...

Anyukémat utálja a nagymamám... és a gáz, hogy apa mindig az anyja mellé áll, pedig annyira nyilvánvaló, hogy mindig keresztbe tesz anyunak (és a mi családunknak is, mert kivételezik apa bátyjával, és minket rövidít meg, és nekik adja a pénzt), de apa annyira vak...

Anya nehezen, de méltóságteljesen tűri, tehát nem veszekszik a nagymamámmal, pedig az elég paraszt dolgokat tud mondani, és mindezt úgy csomagolva, hogy aki nem elég szemfüles, az azt higgye, hogy ő csak jót akar... amikor a családdal van vmi baja (és nála az is baj, hogy vittünk neki szilvát, mert régen azért nyavalygott, most meg van neki, és nem kell), akkor vagy anyát piszkálja, vagy engem, apát még véletlenül sem...

Amikor meg visszaszól neki anya, akkor is tök kulturáltan, max. a hangnem egy icipicit gúnyos, de nem megy le olyan szintre. Viszont itthon baromi nagy balhék szoktak lenni, mert apa vak, és egy olyan begyöpösödött családmodellben nőtt fel (szülő szent, gyerek kuss-fajta), hogy mindig az anyja mellé áll (még akkor is, amikor az minket sérteget). Látom anyán, hogy mennyire fáj ez neki. Remélem, hogy majd olyan anyósom lesz, aki szeret, vagy ha nem is imád, akkor sem akar keresztbe tenni sosem, mert látom, hogy ez mennyire meg tudja keseríteni egy ember életét.

21/L