Mit tehetnék? Még csak 17éves vagyok, bár 2hét múlva betöltöm a 18at! Elakarok költözni nem bírok itthon lenni! Állandóan cseszegetnek!

Sajna nem igazán lehet mit tenni. 18évesen nem nagyon tudsz elmenni dolgozni, pláne nem olyan helyre, olyan fizetésért, amiből "háztartást" bírsz majd vezetni. A szitu az ismerős, mihelyst lenne egy kis szabadidő rögtön van valami amit csinálni kell, de ha azt mecsinálom, sokszor pár perc alatt megvan, utánna nyugi van. Én nem is emiatt akarnék elköltözni, hanem megmutatni, h képes vagyok egyedül is megélni. De amíg ebbe magam se vagyok biztos, maradok a seggemen, és örülök, h nem rosszabb a helyzetem.

19/F

Enyém is ilyen volt. Én 18 évesen elköltöztem. Most is ilyen, ezért nem is járok haza sokat. Szeretem anyukámat, nem arról van szó, de mikor olyan dolgokért lecsesz, amiért szerintem nem kéne (ráadásul már 21 vagyok...) akkor eldurran az agyam és inkább visszajövök a lakásomba.

Pl: Nem vittem ki a poharat a mosogatóba, amiből este ittam.

Kb ilyeneken képes elindulni, és a végén ott tartunk, hogy minek újítottuk fel a lakást, tök felesleges volt ha mindig ilyen disznóól van... könyörgöm egy pohár hol disznóól?

Én megértelek.

Bár nálam nem volt ennyire durva a helyzet és sikerült némileg kezelni... de én is amiatt költöztem el, hogy anyukám túlságosan irányítani akart.

Nem haragszom már rá emiatt, mert ő ilyen jellem.

De jobb így külön.

Bár én csak fősuli után költöztem el.

Tanácsot adni nem nagyon tudok, szerintem próbáld kihúzni az érettségiig otthon... azután fősulira próbálj koleszba költözni. Melózni... aztán albérlet.

Kitartás! És azért ne felejtsd el, bármennyire is nehéz anyukáddal... ő az édesanyád és szeret téged, de egyikünk sem tökéletes, és sehol sem lehet "szülőségből" diplomázni. Ezt egy életen át tanulja az ember, sokszor pont a gyerekeitől. Próbálj vele beszélgetni.

Nekem barátnőm hasonló helyzetben van,az anyja nem engedi hogy találkozzunk,s hogy legyen pasija,mert akkor "nem figyel a tanulásra" ezért titokban találkozunk.

Igazából annyit tudok neked mondani hogy bírd ki,18évesen főleg suli nélkül semmi esélyed továbblépni. Tedd le a sulit aztán fősulin már jobban a magad ura lehetsz(az ösztöndij gonodlom a fősulira vonatkozik),gondolj erre mindig :)

Én neked nem tudok mást javasolni, minthogy ültesd le őket, mond meg, nekik, hogy érzed, hogy térre van szükséged, hogy te megérted az aggódást, de így sosem leszel önálló bla bla. Add elő hatásosan. Előre mondom lefogják szarni mit mondasz, legalábbis látszólag, de ha már elülteted a fülükbe, hogy nem jó ez így, akkor talán de csak talán legközelebb kicsit többet engednek. Sajnos nem tudok érdemlegesebben hozzászólni, én már 16 évesen hosszú pórázon voltam:) Viszont nem is éltem vele vissza soha, így kialakult a kellő bizalom e téren. De ahogy levontam neked még esélyt sem adtak. Ez is egy jó érv feléjük, mond, hogy nem érdemled meg ezt a nagy bizalmatlanságot, és, hogy ők sem úgy neveltek, hogy egy lezüllöt kis ribi legyél, ha egy pici teret adnak. Én megvallom őszintén nem bírnám ha ilyenek lennének szüleim. Ha nagyon nem változik semmi, akkor jelentkezz más városba egyetemre, és irány a koli. Ott aztán lesz önállóságod bőven :D. És fel a fejjel :) Én egyet értek veled, kiborultam volna anno ha ilyenek.

20/L