Nagyon elvagyok keseredve mit tegyek? Állásom sincs lassan lakni sem lesz hol

Sziasztok. 36 éves vagyok a vírus előtt jól fizető állásom volt és komoly párkapcsolatom. Az akkori párkapcsolatom tönkrement szakítottunk. Édesapám házába költöztem itt élek lassan fél éve. Amikor ideköltöztem apám elfelejtette mondani hogy 18 milliós adósság van a házon és egyik nap megjelent a bírósági végrehajtó beengedtem aki felvilágosított hogy apám és a második felesége nem fizette a hitelt évekig így elárverezik az ingatlant. Apámmal erről azóta sem lehet beszélni és nem mond semmit. Közben elveszítettem az állásom miközben alakult egy kapcsolatom de a pasi a szüleivel lakott tőlem 40 km-re.Egy hónapja voltunk együtt amikor engem kirúgtak. Én folyamatosan kerestem állást de a téli időszakban nem találtam. Közben a pasi szülei is elkezdtek kifúrni, nagyon gusztustalan módon (nem fogadták a köszönésem, ha mostam az volt a baj, ha nem az, ha főztem nem ették meg inkább kiadták a malacoknak) ez odáig fajult hogy rettenetes volt a hangulat és szakítottunk. Eltelt egy hónap közben derült itt ki hogy végrehajtás alatt van az ingatlan én erről előtte nem tudtam. A pasinak nem mondtam el, mai napig nem tudja. Egy hónap után kibékültünk de a szülei nem akartak ott látni, szegény próbálta hogy pár napot legyek csak ott a héten de azokon a napokon is csak a cirkusz volt az anyja részéről a fiával is bunkó volt ha én ott voltam. A végén már megmondta az anyja ha a párom dolgozik én ne legyek ott mert nem akarnak velem egy házban lenni. Kérdeztem a párom hogy így mi lesz hogy tudunk együtt lenni és azt válaszolta mindig nem tudja. Ott volt a vállalkozása is a szomszéd telken abból élt, a ház az ő nevén volt de a szülei is ott laktak, nem akarta kirakni sem őket és ő sem akart eljönni, nem is kértem semmi hasonlót sem tőle. Mielőtt bárki azt gondolná eltartott nem igaz, volt megtakarításom és abból éltem a pasi nem költött rám. Amikor náluk voltam segítettem a vállalkozásában, főztem, mostam mindent megcsináltam. De mivel a szülei nem szívleltek, szó szerint elmartak kénytelen voltam szakítani mert már őt is megviselte az állandó cirkusz. Ennek 2 hete. Mindenki azt mondja el kellett volna mondanom neki hogy lassan nem lesz hol laknom, de nem akartam. Nem szerettem volna ha csak ez miatt akarna összeköltözni velem. Ő azt hiszi nekem itt jó hogy apuval mi jól elvagyunk de mást nem tud. Nem is tudtam volna azt csinálni hogy pár nap itt pár nap náluk hisz lassan nem lesz hová visszajönni.Ráadásul anyjáék egy napot sem tudtak elviselni. Most is keresek folyamatosan állást de egyelőre semmi. Tartalékaim fogynak és nem tudom mit hoz a holnap. Szerintetek jól tettem hogy nem mondtam el neki a ház dolgot?