Normális dolog az, ha a páromat zavarja, ha itthon vagyunk a 3 hónapos lányunkkal? Mit tegyek, hogy ez a feszültség oldódjon?
Eddig is éreztem rajta, hogy feszült, néha olyan zavart. De most délután ki is mondta, hogy idegesíti, hogy mi itthon vagyunk, mert tőlünk semmit nem bír csinálni rendesen, mert frusztrálja (!) a jelenlétünk és nem tud koncentrálni. Úgy, hogy nem is egy emeleten, vagy egy légtérben vagyunk, mert én ébredés után leköltözök a picivel a nappaliba, ha jön valaki, akkor az étkezőben vagyunk, a párom meg fent van vagy a hálószobánkban, vagy a dolgozó szobában.
Tegnap is azért kapott idegrohamot, mert keresett szövegkiemelőt, én adtam neki lentről, majd lehozza, hogy az egy sz__r és nem fog, ki van száradva, nézzem meg. Majd hozzávágta a falhoz, hogy nem igaz, hogy nem tudok figyelni, hogy jót adjak oda, azzal ment el 10 perce, hogy szerencsétlenkedett azzal. Utána elment futni, hazajött, kérdezem, hogy milyen volt, sikerült-e kiengednie a gőzt, erre hogy hagyjam már békén, mit kérdezgetek egyfolytában?!
Ezzel a viselkedéssel az én kedvemre is rányomja a bélyeget.
Nem volt energiám végig olvasni az összes kommentet, annyi őrültséget írtak itt egyesek az elején.
Szerintem ez a karantén hatása.
Ennyi.
Beszéljétek meg őszintén. Ne vedd magadra, szerintem nem ellened és a lányotok ellen szól a viselkedése, hanem besokallt a bezártságtól.
Velem is ugyanez van, csak én nő vagyok. Itthonról dolgozom és mellette egyetemen tanulok online előadások vannak, szóval kb mindig itthon vagyok. Sokáig a férjem is home office-ban volt, kb az elmúlt fél évben és nagyon nyűgös voltam. Eleinte én sem ismertem fel, de aztán rájöttem hogy ő miatta van. Mármint hogy folyton együtt voltunk itthon és nem volt én-időm. Se a munkára se az egyetemre se magamra nem tudtam koncentrálni mert midngi itthon zizegett ő is a közelben. Úgyhogy most visszament az irodába újra bejár dolgozni szerencsére náluk be lehet menni. Amióta napközben a saját dolgunkkal tudunk foglalkozni újra, minden helyre jött, szuperek az estéink együtt.
Mindezek mellett a párod lehet hogy extrovertált is. Tehát őt sokkal rosszabbul érinti hogy nem tudtok elmenni moziba étterembe stb mert minden zárva van. Erre rájön a gyerek téma is. Hiába vagytok másik emeleten, gondolom még nem dolgozta fel hogy mostantól teljesen megváltozni az életetek.
Adj időt neki, és beszélgessetek sokat!
"Jó" tanács , utolsó. Agresszív, lekezelő a nővel, ellenséges érzelmeket mutat egy három hónapos csecsemővel a férj. De a nő hunyászkodjon meg, legyen megbocsájtó? Na nem. a gyereke védelmében sem, mert borítékolhatja hogy romlani fog a helyzet. A bántalmazások kilencven százaléka az első terhesség, szülés után kezdődik. Még most kell lépni, mielőtt verésig, vagy a kisbaba bántalmazásáig fajul a helyzet.
"Mindezek mellett a párod lehet hogy extrovertált is. Tehát őt sokkal rosszabbul érinti hogy nem tudtok elmenni moziba étterembe stb mert minden zárva van. Erre rájön a gyerek téma is." Aha, jaj szegény. Végül is a nő meg most van túl egy majd egy éves időtartamú testileg-lelkileg megviselő dolgon, a szülésen- totál megváltozott testen, hormonális változásokon, totális kiszolgáltatottságon, és van napi huszonnégy órában a gyerek mellet szolgálatban, miközben őt is érinti a karantén. De tutujgassa az agresszív kitöréseket mutató, hisztérikus férjét- holott éppen a férjnek kéne a rinyálás helyett támogatni a nőt, hogy normálisan felépüljön, helyreázódjon a szülés után. Ehelyett az csicskának nézi, alázza, hisztériázik a nő nyakán. Holott a baba mellet az apucinak is elsőnek kéne hogy legyen a család, nem a saját egója.
Az anya dolga ebben a helyzetben a GYERMEK védelme, és sajnos úgy tűnik : az apával szemben is kénytelen erre.
Nem értem, hogy miért véditek az anyát.
Lemodellezem nektek a helyzetet.
Egy kis panelben éltek 3-an. A gyerek megkérdezi, lehet-e kutyája. Mire te, hogy ne nyaggasson egész álló nap benyögöd, hogy: ˇ"Majd."
Erre másnap, hazaállít egy borjú méretű döggel.
Te örülnél?
Nem csak a nőnek lehetnek gondjai. Őt éppen megviselte a szülés, a hormonok a minden. De egy kapcsolatban akkor is ketten vannak. Egy férfit is ugyanúgy megviselheti a helyzet, hogy mostantól hárman lesznek.
Nem kell meghunyászkodni, de elvárni sem lehet azt hogy tökéletes legyen a másik. Mindenkinek lehetnek gondjai és fájdalmai.
Nagyon sok kapcsolat ezen megy tönkre, hogy "egy férfinak nem lehetnek érzelmei." Márpedig de. Lehetnek. Ő is lehet szomorú, fáradt, és akár mentális problémákkal is küzdhet, amiben egy jó pszichiáter segíthet.
Neki is jól kell lennie ahhoz, hogy erős támasza lehessen a feleségének.
A kérdező azt írta, hogy hevesen reagál, feszült, ideges lett. Csak mert egyszer nekivágott egy filcet a falhoz még ne könyveljük már el "durva szint" -nek, mintha mintha sitten is ült volna testi bántalmazásért.
Szerintem mindneki kiakadhat, ha éppen problémája van, attól még nem lesz közveszélyes.
A kérdező is azt írta, hogy ez teljesen új dolog eddig sosem volt ilyen.
Pszichiáterhez kéne járnia, hogy feloldódjon ez a szorongása feszültség érzései, hogy jobban tudja kezelni a változást és helyre jöjjön a kapcsolatuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!