Mit gondoltok ha egy családban nem lehet megvitatni egy politikai kérdést sem?

Nem is kell csaladban politikarol beszelni, foleg, ha nagyon elteroek a nezetek.

Mi a ferjemmel szoktunk politikarol beszelgetni egyebkent egymast kozt (es baratokkal is sokszor), de csak mert egyetertunk a legtobb dologban, azonban csaladi ebedeknel, egyeb osszejoveteleknel keruljuk a temat, mert csak veszekedes lenne belole.

Nincs amugy valami haverod, akivel tudnal errol beszelgetni?

2. részhez gondolat: Politikai kérdésekben általában az éremnek egy oldala van. Általában, amelyik közember politizál, csak a saját nézetét fogadja el, mindenki más hülye. Ahogy idősödsz, ezeket a vitákat/hittérítéseket el tudod kerülni, beállhatsz valamelyik oldalra és köpködhetsz a másikra, vagy megpróbálsz egy saját véleményt kialakítani, és elfogadni, az éremnek két oldala van. Azt tudni kell, bárki kerül hatalomra, egy-két politikustól eltekintve mindenki be akarja biztosítani anyagilag a saját, gyereke, talán unokája jövőjét is. Ezen kívül van adott forrás-kiadás oldal, ahol eldönti, kitől vesz el, kinek ad. Hitler például adott az akkori megalázott, nyomorba döntött német népnek munkahelyet, célt, rengeteg ipari cégnek támogatást. Ezért is támogatták a németek. Mindenki mástól elvett (nem német népek). Amit az általa üldözött népekkel tett (zsidók, melegek, cigányok, etnikumok stb.) arra nincsenek szavak.

1. részhez: nem tudom hány éves lehetsz (13-14 vagy 17-18), tudnod kell, a szüleid nem fognak megváltozni. Vagy rengeteg vita után, vagy csöndes elfogadás után sajnos el fogsz jutni arra a pontra, hogy nem lesz olyan szoros a kapcsolatotok, vagy akár évekre eltávolodtok, mert a végén egyre több téma fog vitát szülni. Tisztelni kell őket, mert nevelnek/neveltek, és eldöntened magadban, olyan szeretnél-e lenni mint ők, vagy az iskola után kialakítani a saját értékrendedet, és aszerint élni.

Konkrét válasz: igen, előfordult, én elfogadtam a hasonló "nem beszélünk róla, nekem van akkor is igazam" dolgokat, de amint tudtam, kiléptem ebből a közegből, és a kapcsolatot lazábbra vettem a béke miatt, így nem frusztrál, nekik is van életük, és nekem is.

hát ha apukád így áll hozzá, mindenki más pedog normális, akkor nem csodálom, hogy mellette inkább kerüli mindenki a politikai témát.

Anyummal és az új férjével simán elbeszélgetünk a politikáról napi hírekről még úgy is hogy mások a nézeteink, mert csak nyugodtan megbeszéljük és érvelünk a saját igazunk mellett.

Ezzel szemben pl apukámmal 15 éves korom óta inkább kerülöm a politikai témákat mert annyira szélsőséges nézeteket vall, hogy rettentően felidegesít, és igazából inkább beszélek vele bármi másról minthogy veszekedjünk.

Apámmal egyátalán nem lehet beszélni politikáról, mert ő az m1-ből értesül és az szent. Nem baj, hogy mesélek neki a munkahelyemről aminek köze van a politikához... azt mondja az nem úgy van, én hülye vagyok, én nem tudok semmit, én baromságokat beszélek. Minden amit én mondok az baromság. Múltkor leverselt amikor szóba került ez a mostani dolgok. Mondta mondta mondta... én meg nem birtam szóhoz jutni, ha mégis természetesen hülye vagyok. Mondtam neki hogy hagyjuk oké? Mert nem fogsz meggyőzni ahogy én sem téged. Na de hogy ő még csak meg sem hallgat??? Csak neki lehet igaza, nekem soha nem volt igazam szerinte.

Van akivel lehet vitázni, hát az én apámmal nem lehet! Ő megmondja a frankót... Úgyhogy vele nem szoktam. A többiekkel lehet beszélni róla úgy hogy nem vagyok kapásból egy idióta.