Van aki azért vált el, mert túl sokat dolgozott a férje/felesége?

Egész biztos van, ugyanis egy házasság nem arról szól, hogy az egyik fél csak aludni meg enni jár haza, hanem arról, hogy ketten együtt élnek és együtt töltik az idejüket.

Ha az egyik fél állandóan munkában van, akkor ott nincs együttélés, és jogos, ha ezt a másik fél nem vállalja tovább.

Én ezért váltam el az informatikus férjemtől. Az utolsó 2-3 évben letolta a 8 órás munkáját, aztán hazajött és nekikezdett a másik 4-5 órás munkájának. Rám volt kb 1 órája hazajövetel után, több nem jutott.

Hétvégén ugyanez volt azzal a különbséggel, hogy egész nap foglalkozhatott a második munkájával. Dőlt a pénz, de nem volt rá szükségünk, soha nem tudtunk sehova elmenni, mert nem ért rá (ezt tök komolyan mondom). Nem akart új kocsit, nem akart új bútorokat, semmit. Csak dolgozott, mint a hülye, mert ott megkapta az elismerést, amire vágyott.

Egy vacsora a városban is kihívás volt, a nehezen kikönyörgött nyaralás (nem pénzért könyörögtem, én is dolgozom, az idejéért kellett kuncsorogni) előtt depressziós volt, hogy nem fog tudni dolgozni egy hétig (dolgozott persze, bár igaz, hogy csak pár órát).

Volt olyan, hogy szóltam neki, hogy kész az ebéd, mondta, hogy oké, mindjárt jön. Nem jött, megebédeltem. Odatettem neki a kaját az asztalára, megköszönte és otthagyta. Másfél óra múlva eltolta magát az asztaltól és megkérdezte, mikor eszünk már. Elfelejtette, hogy odatettem mellé.

Volt, hogy kihúztam az internetet, hogy ne tudjon dolgozni, de abból nagy veszekedés lett.

Nyilván egy idő után elmaradt a házasélet is, mert eltűnt az intimitás.

Az utolsó csepp az volt, mikor egyik este leültem és megmondtam neki, hogy szeretnék valamit közösen csinálni vele. Akármit, ő választ, bármilyen közös, hosszútávú hobbit találjunk ki. Akár egy kutya vállalása, vagy kertészkedés vagy a jóég tudja mi, csak ne legyen köze a számítógéphez. Azt mondta, hogy őneki nincs igénye ilyenre és kedve sincs hozzá. Tudja, hogy munkaalkoholista lett, de nem akar rajta változtatni, mert nem látja be, hogy ez már beteges.

2 éve váltunk el, egyedül él azóta is, nincs ideje érzelmi kapcsolatot kialakítani. Végre dolgozhat, amennyit akar és senki nem szól rá. Nekem meg lett olyan kapcsolatom, amiben nekem is osztottak lapot. Win-win.

Nagyon sok ilyen van. Házasnak se kell lenni hozzá.

Mikor 22 éves voltam én is próbáltam minél többet dolgozni, hogy legyen pénzünk. Igen ám de ez azzal járt, hogy hétköznap dolgoztam 10-12 órákat, szombat szintén. Vasárnap meg abból állt, hogy kipihentem az egész hetet. Így nagyon kevés jutott a kapcsolatra. 1 év alatt szét is mentünk.

Ismerősöm kamionos. Úgy gondolta az elég, hogy havonta otthon van 3-4 napot. Felesége 2 év után azt mondta ez nem csinálja. El is vált.

A nagy igazság, hogy cseszheted te hogy hazaviszel 500 ezret meg többet ha társas kapcsolatokra meg nincs idő, energia.

Inkább kisebb lakás, kevesebb fizetés de minden este a páromhoz jövök haza és hétvégén van idő elmenni néha valahova kettesben.

Ha valaki állandóan dolgozik, akkor nem marad ideje a társára, nincsenek meghitt pillanatok, közös programok vagy csak annyira ritkán, hogy abból nem él meg, akinek igénye van ilyenekre. Ha valaki azért él kapcsolatban, mert szeretetre, törődésre vágyik (és kicsit se amiatt, mert ketten könnyebb pénzügyileg boldogulni) és nem kapja meg, akkor nincs értelme fenntartani ezt az állapotot.

El lehet viselni egy ideig, de nem örökké.

Mi még nem voltunk házasok, de a sajnos sok egyéb problémát ez az állapot felerősítette, és ezért lett vége.

Legalábbis az exem így gondolja.

Sokszor csak heti 1 délutánt láttam.

Én főztem, mostam, takarítottam munka után kettőnk helyett, ő meg hazaért éjszaka, amikor délutános volt.

Nem is találkoztunk napokig, de szó szerint.

Ha délelőttös volt, akkor is sokszor csak kora este ért haza, mire jött a 8 utáni kijárási tilalom is, szóval sok programot nem tudtunk csinálni.

Hétvégente is alig volt szabadnapja.

Állítólag ő besokallt, amiért én bele akartam szólni, hogy ne dolgozzon és túlórázzon ennyit, ne őt ugráltassák mindig, ha variálni kellett a beosztáson.

Szerinte nem töltöttünk kevés időt együtt, szerintem meg igen.

Ezért inkább úgy döntött, hogy eldob magától sok szép évet, és nekiállt ismerkedni mellettem, szerencsére résen voltam és még időben lebuktattam...

Őszintén nem tudom, mit remélt egy új embertől, ha egyszerűen ekkora teher volt már számára egy kapcsolat.

BIztos felüdülést nyújtott egy olyan ember társasága, akinél még nem kellett helytállnia, nem voltak még problémák, stb, csak az önfeledt csevegés.

Én nagyon sajnálom, hogy ezt az utat választotta, de ezen kívül is rengeteg elég csúnya húzása volt már, úgyhogy igazából tudom, hogy jobb, hogy így alakult...