Érthető ez a reakció, és én vajon helyesen cselekedtem?

A volt barátom meghalt. 1 hete volt a temetése. Igazából mi a távolság miatt (340km) mentünk szét, és volt még 1-2 probléma köztünk, és úgy döntöttünk hagyjuk inkább. Az utóbbi időben megint beszélgettünk, és fura volt, hogy nem látom sehol. Sem msn-en, sms-ekre se válaszolt, és semmi.

Megtudtam a legjobb barátjától, hogy meghalt. Összetörtem.Ő volt az egyetlen, és legelső srác az életemben.. Jóba voltam a szüleivel, és a szívem mélyén én még szerettem. A temetésre elmentem, és hát próbáltam erősnek mutatni magam, ott nem sírtam.. (Nem szeretem kimutatni ha fáj valami).

3 napra rá a "legjobb haver" felhívott, és elkezdte nekem ecsetelni, hogy mekkora egy idióta, és érzéketlen vagyok, hogy ennyit sem érdemelt meg, hogy egy könnycseppet se ejtettem miatta?

Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy sok mindent nem tud, és hogy elhiszem, hogy iszonyatos ez az egész. Próbáltam neki érthetően elmondani a dolgokat..Higgadtan reagáltam, nem szóltam vissza inkább semmit,de kiálltam az igazamért, és csak normálisan nyugtattam. De ő csak mondta a a magáét.

Valahol megértettem, mert biztos nagyon fáj neki (is), és valahol ki kellett eresztenie a gőzt. De miért pont rajtam ? A sráccal békében váltunk el, gondolom ezt a haverja is tudta..

Helyesen tettem? Ti mit mondtatok volna ?

18 L