Akik gimi után költöznek albérletbe azok, hogy maradnak életbe, nem nehéz?

Nincs ebben semmi ciki!

A proliknál divat az, hogy 18 évesen, amikor már nem kapnak a gyerekre segélyt, csupasz seggel kivágják otthonról: csinálj, amit akarsz. EZ a ciki, meg hogy próbálják ezt normálisnak beállítani! Pedig nem az, hiába ők vannak többen!

Tisztességes értelmiségi családban az a normális, hogy eltartják a gyereket, amíg elvégzi az iskolát, és megélhetést talál. Mégis milyen szakember lehet valakiből, ha be sem jár az egyetemre, mert gürizik valahol?! Nyilván ha extrém dolgokra vágyik, akkor menjen el nyáron dolgozni, és vegye meg magának.

Szerintem ők lehet, hogy tudnak magyarul, így könnyebb nekik...

"maradnak életbe"???

"beszálnom"???

"a sarkára áll"???

Hát igen, nagyjából úgy, hogy az előző írja. A szülők fizetik az albit vagy legalább egy részét (+diákmunka) vagy egyenesen lakást vesznek nekik és még főznek is rájuk (ők általában hangoztatják hogy már önállók).

Nyilván nem mindenki így csinálja, főleg itt a gyakorin ahol mindenki 10 éves kora óta eltartja magát a saját fizetését, de akikre a kérdező gondol, azok többnyire úgy csinálják amit fentebb írtam.

Szuloi segitseget kaptam.

De nem penzt a fenekem ala, hanem sokkal jobbat: munkatapasztalatot. Apam kivitt kulfoldre, es ossze tudtam szedni a zsetont egy sajat lakasra. Alberlet nelkul meg vigan lehet eldegelni atlagoz fizubol is.

Bar tudom, az enyem a ritkabbik verzio.

Én itthon nem bírom, de én sosem éreztem otthon magam az ithoni közegben.

Vidzont az albérletben nagyon profuktívnak és tettrekésznek éreztem magam.

Én 19 évesen költöztem el otthonról, mert csak messze találtam munkát. Először csak egy szobát béreltem egy albiban, 8-14 ig dolgoztam egyik helyen irodai adminisztrátor voltam és vállaltam egy másik munkát is 16-20ig, adatrögzítőként egy másik helyen. Tudtam félre rakni, amikor a fő munkahelyemen előléptettek akkor tudtam egyedül élni már, bár szűkösen voltam.

Viszont annyi volt a hátrány, hogy nem tudtam jelentkezni egyetemre egy darabig. Szerencsére a főnököm látta bennem az akarást, így a cég fizette az egyetemi tanulmányaimat később, amit azóta már el is végeztem.

Hát nem volt könnyű, főleg egyedül, szülői támogatás nélkül.

Én 19 éves koromban költöztem bpre albi+ suli+ munka. Kva nehéz volt mert nem adtam fel de sokszor akartam, sokat sírtam h ez nekem nem megy egy életképtelen xar vagyok. Nem volt szülői részről sose egy fillér támogatásom se.

Ne add fel!!!

Diákhitel + ösztöndíj + a nyarakat dolgoztam végig, suli mellett nem ment volna.

Nem mondom, hogy arany élet volt, volt olyan február (ugye akkor se diákhitel se ösztöndíj a félév kezdete miatt), hogy a kötelezők kifizetése után 6000 Ft-om maradt a hónapra. Na, akkor volt olyan, hogy 5 zsemlét osztottam be egy hétre, és volt olyan nap, amikor mást nem is ettem mellé. :D

De túléltem, és utólag már csak egy poénos emlék ez is. Általában azért nem volt ennyire gáz. Persze, a csóró egyetemista fíling megvolt, hogy soha semmire nincs pénz (szórakozás vagy egyéb luxus), de mégis azt mondom, azok voltak a legszebb évek. :)