Anya össze-vissza hazudozik az unokatestvérének, de valószínűleg másnak is. Szembesítsem vele?

Ülj le a családoddal, mutasd meg az üzenetet azzal, hogy neked ez mennyire rosszul esik, mert nem érzed úgy, hogy semmit se csinálsz, de ha anyád így gondolja, akkor legyen kedves elmondani, hogy mi többet várna. Gyakorlatilag szembesíts mindenki előtt. Nyilván nagyon nagy nem lehet a szád, mert te laksz náluk, szívességet tesznek, de akkor legyenek annyira korrektek, hogy előre közlik ennek ellentételezését: mi mindnet várnak el érte.

Egyéltalán nem értem pl. hogy apádnak miért neked kell hajnalok hajnalán kiméricskélni a kaját, ha már ő nem képes rá, akkor miért nem a kedves neje ugrál neki? Miért te látod el az állatokat, ha te vagy az egyedüli, aki dolgozni jár? Nem lehetne valami ésszerűbb munkamegosztást kitalálni?

#13

Hogy jött ki neked a 4 felnőtt?

"Együtt élünk, (anyu-apu, a két gyerekem, és a kistestvérem) én vagyok az egyetlen dolgozó, apu már nyugdíjas, anya htb 22éve, a tesóm középiskolás."

Már bocsi, de apádat miért kell keltened? Miért kell még erre is neked figyelned. Felnőtt ember, ébresztő beállít, felkel...kaját mérje ki magának, nem mozgássérült, csak lusta. Anyád meg forrázza a moslékot, ráér. Gondolkozz már, cselédnek hívtak oda? Tesód zsebpénzét sem te kell álljad. Legyél már egy kicsit önérzetesebb, állj ki magadért a jó isten áldjon meg, hogy nevelsz te két gyereket, ha magadért sem tudsz kiállni. Olyan sincs, hogy nem tudsz elköltözni. Keress más melót, költözz nagyobb városba, vagy csak járj nagy városba dolgozni. Az is megoldás, hogy a gyerekeket is oda járatod oviba, suliba, reggel együtt mentek. Mindenre van megoldás, én házicseléd tuti nem lennék egy ilyen lusta társaságban.

Gyerekek apjával mi van? Gyerek vitelt vagy elhozatalt nem tudja vállalni?

Ó öregem, szembesítheted ha jól esik, de azon kívül, hogy jól kimorgod magad, nem fog történni semmi. Max. még jól meg is sértődik rád és megy a következő panaszáradat a hátad mögött telefonon, hogy milyen hálátlan vagy. Ezeket a mártírkodás élteti.

Nekem két ilyen agyamenthez is volt szerencsém. Anyám sosem engedett semmit csinálni a háztartásban, mondván, én nem tudok semmit jól csinálni. Ha önszorgalomból neki is álltam valaminek, kivette a kezemből vagy leüvöltötte a fejem, hogy mennyire szar lett, minek nyúltam hozzá. Sosem kért semmiben segítséget. A hátam mögött meg ment a fröcsögés, hogy mekkora szemét vagyok, soha nem csinálok semmit, már egész kiskoromtól kezdve. Közben meg arra nem vette a fáradtságot hogy ha megtanítani nem is, legalább megmutassa, szerinte hogy kéne jól csinálni és hagyott volna dolgozgatni. Nem. Neki a hősködésre volt szüksége az én kontómra. Ő is htb, meglepő, ugye?

A másik anyósom volt, egy évet velük laktam. Minden nap munka előtt kitakarítottam az egész házat tetőtől-talpig, mert akkora mocskos állatok voltak, hogy reggelre nyoma sem volt a rendnek. Az egyetlen, amit nem csináltam meg magam után, az a mosás volt, illetve ő főzött, mert akkor én még anyám jóvoltából nem tudtam. Kiderült, mindenkinek azt híresztelte a hátam mögött, hogy egész nap semmit nem csinálok, nem adok bele a háztartásba (fizettem a rezsit és havi 2-3x a teljes heti nagybevásárlást, pénzt nem adtam a kezükbe, mert az baromságokra ment volna). Sztrájkolni kezdtem, mosogatáson kívül mást tényleg nem csináltam. Patkánylyuk lett a házból. Senki nem szólt semmit, anyós jópofizott tovább. Pár napon belül megjelent APÓS, hogy kikészítem anyóst, már teljesen depressziós, mindenkinek csak panaszkodik, rühell az egész környék, két dudás nem fér el egy csárdában, stb. költözzek el. Hát az volt mindennek a teteje. Igaz, nem bántam, mert addigra már rég kinézem az albérletet. Persze volt nagy sírás-rívás mikor kiderült, hogy a fiacskájuk önszántából jön velem, na akkor kibújt ám a szög a zsákból :D

Plusz poénnak kiderült, hogy a hátunk mögött hónapokig azt hazudta a barátnőinek, hogy én elverem minden pénzünket a párommal és az éhhalál szélén vagyunk, majd szépen begyűjtötte a könyöradományokat magának. Az egész dolog ott vérzett el, amikor a párom átment segíteni az egyik öreglánynak és az nyíltan rákérdezett, hogy hogy állunk, kell-e még segítség. Hát a pofámról leégett a bőr.

Én megszakítottam mindkettővel a kapcsolatot, keressenek másik hülyét.

13as vagyok, azt hittem van férje es az is ott lakik.

Igy még jobban azt gondolom hogy anyadat zavarja hogy ennyien laktok egy hazban. Hiszen nincs parod aki be tudna segiteni, meg foglalkozna a gyerekekkel. Lehet mar ott tarzottak hogy de jó , tesód lassan kirepül erre odacuccoltal.

A rokon lehet hazudik , vagy anyud szereti neki kipanaszkodni magát. Mindenkepp le kell tisztázni ki mit csinaljon. És meddig szándékozol ott lakni? Ezt megbeszéltétek?