Normális, hogy bűntudatot érzek, mert a szüleim miattam nem lehetnek nagyszülők?

Ha nekem szülőként az lenne a legfontosabb, hogy unokám legyen, nem csak egy gyereket vállalnék. Ha én mint szülő egy gyereket vállalok, akkor vállalom azt is, hogy esetleg bármi oknál fogva nem lehet unokám.

Lehet akár testi, szellemi fogyatékosság, baleset, halál, egyéni döntés, stb.

Szóval tényleg hülyeség amit magadra veszel.

Ez így, ebben a formában nem feltétlenül igaz.

Dolgozz azon, hogy tudj kapcsolatot építeni, és lehetőségként pedig adott az örökbefogadás.

Viszont, ha ez a szüleidet nem zavarja, akkor miért gyötröd magad ilyen gondolatokkal?

Nem normális. Ha csak szimplán nem akarnál gyereket, akkor sem lenne normális a bűntudat.

Egy családban elsősorban gyerek születik, aki úgy mellékesen unoka is. A szülei vállalják, nem a nagyszülei, így a gyerek-vállalásba a nagyszülőknek nem lehet beleszólásuk.

Ezt a szüleid tudják, ezért mondják, hogy gyorsan felejtsd el ezt a hülyeséget. Ne legyen bűntudatod.

Nem normális.

Teljes, tartalmas életet gyerek nélkül is élhetsz. A szüleid anélkül is lehetnek rád büszkék! (Ahogy csalódhatnak benned úgy is, hogy gyereked van)