Mit gondolsz, meddig működhet így egy kapcsolat?

A gyermekvállalásra a legideálisabb idő,ha a nő 20-30 év között van. Efölött megnő a kockázatok esélye,nehezn marad terhes,veszélyeztetett terhes,beteg baba stb.

20 évesen már illene,hogy felnőtt ésszel gondolkodjon egy nő.

Ebben az esetben nyilvánvalóan nem így van. Akkor pedig felelőtlenség lenne,ha szülne. Ha inkább "kiakarja élni magát",ahogy ma divat,akkor keressen más pasit/pasikat magának.

Ilyet egy lánytól aki 20 sincs elvárni szerintem durva. Tudta ezt akkor is, mikor összejöttek, hogy ennyire fiatal a lány, miért nem akkor gondolkodott? Meg persze a lány is, bár szerintem pasiknál ritka az aki 30 évesen már ennyire gyereket akar...

Szerintem az ideális kor valahol 25 és 30 között van, ilyen fiatalon szerintem még az se szüljön, aki még vágyik is egy kicsit a babára, de ha még csak nem is akarja, hogy lehetne már ilyet rákényszeriteni valakire?

Szó mi szó, szerintem ebből szakítás lesz, kéne, hogy legyen, ha a srác tényleg ennyire rá van állva a gyerek témára. Egyébként is, ha fontosabb mint a párkapcsoalta, akkor már ott amugy sincs rendben valami.

Szerintem az a nő sokkal érettebb, aki 20 évesen tanul vagy megalapozza a szakmai hátterét egy munkahelyen, mint az, aki rögtön lebabázik. Pl. az első aprócska kérdésem, hogy mi alapján kapja majd a gyest? Aztán ha meg nem kapja, rohangászhat fűhöz-fához, ha a pasi veri vagy megcsalja, mire megy a férfi nélkül, hisz még gyesre sem jogosult.

Amúgy véleményem szerint egy férfi 35 évesen sincs elkésve az első gyerek vállalására, a lánynak meg 25 éves korában lehet hogy megváltozna a véleménye. Én azt gondolom, ha amúgy jó a kapcsolat, lehetne várni 5-6 évet, egyikük sem lenne elkésve semmivel.

Megjegyzem, én 20 éves korom körül nagyon vágytam gyerekre, de nem volt megfelelő társam, aztán sok családi tragédia történt, ami elvette a kedvemet az egésztől, most 32 évesen már egyáltalán nem vágyom gyerekre, de ebben biztos hogy benne van az is, hogy anyám állandóan rágta a fülemet egy unokáért, én meg szenvedtem, mert nem volt pasim, és egy idő után úgy haragudtam minden kisgyerekre, ez a düh a mai napig feljön bennem, ha a közelembe merészkedik egy, pedig húsz évesen lógtak rajtam és minden kis szakadt gyereket hazacipeltem, hogy nálunk aludjon. Most meg nem bírom elviselni őket. Szóval jobb lenne, ha a párod nem terrorizálna ezzel a kérdéssel, ahogy engem az anyám, mert a végén úgy megutálod a kisgyerekeket, ahogy nem lenne szabad. Az ilyesmit nem lehet veszekedéssel elintézni.

Nálatok mint mondtam lehetne várni még, a párod nincs lekésve semmiről, te meg igenis fiatal vagy még ehhez, főleg ha így is érzed!