Gyengeség vagy jólelkűség jele?

Szerintem egyáltalán nem vagy gyenge emiatt. Csak nem vagy haragtartó típus és nem szeretsz rosszban lenni másokkal, főleg a szeretteiddel. De az sem jó ha mindig te engedsz és te kérsz mindig bocsánatot mert akkor ehhez hozzá szoknak és ők sosem fognak bocsánatot kérni. Bármi is van azért ha neked van igazad és te nem hibáztál állj a sarkadra😊 és ne te legyél az aki más hibájáért is bocsánatot kér. Szóval ne ess át a ló túloldalára.

Ezért lesznek a szentek közül jónéhányan mártirok, és ezért jutnak a leggyakrabban leggátlástalanabb emberek a hatalmi poziciókhoz ebben a világban.

Egyik sem. Inkább még nem tudod, hogy mennyit érsz, nem vagy tisztában önmagaddal, ki vagy, hova tartasz. Függőségi viszonyban állsz velük, ez pedig azt jelenti, hogy nem vagy még lelkileg edzett, aki átlép a saját árnyékán. Ezt majd, ha másképp nem, meghozzák az évek.

Dehogynem vagy gyenge, totálisan önbizalomhiányos vagy és úgy érzed, hogy egyedül nem érsz semmit, görcsösen kapaszkodsz a kapcsolatokba. "Tudom, hogy szeretnek." Nem kislány, ezek nem szeretnek. Akik szeretnek, azok meg is becsülnek. A többiek után meg nem kell kajtatni (mi az a "puncsol"?, hanem normális partnereket kell keresni, akikkel önmagad lehetsz. Normál kapcsolatban az embert nem bántják meg nyakra-főre, nincsenek rendszeresen nézeteltérések, illetve ha olyat mondanak neki, ami nincs ínyére, azt tudja a helyén kezelni mint egy másik ember véleményét, amivel neki joga van nem egyetérteni és nem a szívére venni. Pszichológusra van szükséged, mindjárt helyrejössz.

Na igen, pont azért nem köszönöd meg, mert pontosan tudod, hogy ez az igazság, csak gyáva vagy ahhoz, hogy beismerd. Nekem mindegy, nem az én életem. De amíg nem nézel szembe a valósággal, addig nem lesz változás. Akkor viszont minek teszel fel kérdést!